Üvegtrón

Tartalom:

"Az ismert világ leghíresebb orgyilkosa. Celaena Sardothien gyönyörű és halálos. A sors nagy dolgokat tartogat a lenyűgöző, ifjú nő számára.

Távolvég sötét, nyomorúsággal teli sóbányáinak mélyén egy megviselt,tizennyolc éves lány robotol a rabszolgák között. Életfogytiglanig tartó kényszermunkára ítélték. Hiába képezték ki a földrész legjobb orgyilkosai. Hiába lett a halálos mesterség leghíresebb művésze. Elkövetett egy végzetes hibát. Elfogták.

A kegyetlen börtönbe egy napon különös látogató érkezik. Az ifjú és felettébb jóképű Westfall kapitány meglepő ajánlatot tesz a rettegett orgyilkosnak. Szabad lehet, ha előtte végrehajt egy hihetetlenül vakmerő és elképesztően nehéz feladatot. Az ország koronahercege bajnokot akar küldeni az apja halálos versenyére. Csatasorba állnak a birodalom legtehetségesebb tolvajai és legkönyörtelenebb harcosai. A küzdelem tétje az életben maradás. Ha győz, Celaena visszanyeri a szabadságát. Függetlenül attól, hogy képes lesz-e megnyerni a kegyetlen versengést, megrázó felfedezés vár az ifjú hölgyre. Már csupán az a nagy kérdés, hogy meglágyulhat-e egy orgyilkos kőszíve."

Én és a könyv:

Szülinapomra kaptam. Már régóta az elolvasásra váró listámon volt.

Véleményem:

Nekem nagyon tetszett az Üvegtrón. Kezdetben tartottam tőle. Sőt azt hittem, hogy olyan lesz, mint a  Garabonc. De pozitívan csalódtam. Általában halálosan unom a sok leírást, amikor két oldalon keresztül mást sem olvasok, minthogy milyen a táj, meg az épület stb. Ám ebben a könyvben ezek a részek nagyon is tetszettek. Külön örültem, hogy mágia is keveredik a történetbe, illetve egy kis rejtély. Én nem találtam ki a bajnokokat gyilkolászó személy kilétét. XD Pedig milyen egyértelmű volt... Talán túl egyértelmű is... és ezért nem gyanúsítottam meg azt az embert. 
Aztán meg ott vannak a szuper-jó karakterek. Celaena-ban egy erős, okos és talpraesett főhősnőt

ismerhetünk meg. Aki orrgyilkos, de egyben nő is és azért ezt sem felejti el hangoztatni az írónő. Hiszen észreveszi, hogy a herceg vonzó, tetszenek neki a szép ruhák stb. Ráadásul tisztában van a saját képességeivel és erényeivel. Aztán ott van a két férfikarakter... Na igen... Életemben ez az első, olyan könyv ahol nem tudok dönteni a két karakter között. XD Chaol és Dorian mind a ketten remek szereplők. De mind a ketten más-más miatt. Míg Chaol a katonák kapitánya, addig Dorian a korona hercege. Ha nagyon rákényszerítem magamat a döntéshozatalra, akkor talán Chaolt egy leheletnyivel jobban szeretem. Miért? Mert ő volt az, aki sokkal több időt töltött a szereplővel, ő volt az aki segített neki, ő volt az akivel viccelődött, ő volt az aki piszkálódott, ő volt az akinek a lány először megnyílt, ő volt az aki az utolsó párbajnál próbált segíteni és végül megmentette stb.  Meg nekem tetszett vele kapcsolatban az is, hogy kezdetben barátságtalan és mogorva a lánnyal. 
Végig fenn tartotta az érdeklődésemet. Egész nap olvastam, még a suliban is. Úgyhogy örülök, hogy végre a polcomon tudhatom. :)

Ami nagyon tetszett:
Chaol és Dorian.

Ami nem tetszett:
... 

Idézet:

"– Én meg egész idő alatt azt hittem, hogy csupán egy csinos kis bellrévi lányka vagy, aki azzal akarja felhívni magára az apja figyelmét, hogy ékszereket lop. Eszembe se jutott volna, hogy ez a szőke lányka valójában az alvilág királynője – suttogta, és szomorúan elmosolyodott."

"– Cseppet sem beteg – magyarázta Dorian. – Csupán kiállhatatlan. Utálja a társaságot. Nem kedveli sem az embereket, sem a többi kutyát. 
– Tökéletesen meg tudom érteni – biccentett Celaena. Átlépett a koronaherceg lába felett, és odasietett az ötödik kutyához. – Már miért akarna odafutni egy olyan valakihez, mint fenséged?"

"– Függetlenül attól, ami történni fog – szólalt meg halkan –, köszönetet akarok mondani neked. 

Chaol félrehajtotta a fejét. 
– Mit köszönsz meg? 
Az orgyilkos érezte, hogy könnybe lábad a szeme. Ennek kizárólag az erős szél lehetett az oka. Pislogott néhányat. 
– Azt, hogy értelmet adtál a szabadságnak."