Szent Johanna gimi 2 - Együtt

Spoilert tartalmazhat az előző kötetre nézve.
Tartalom:

"Kilencedik második félévében az iskolai élet ezerrel pezseg: farsangi bál, Valentin-hét, Valentin-napi bál, tavaszköszöntő buli, osztálykirándulás és még sok minden más… Az osztályközösség eközben egyre jobban összekovácsolódik.

Reni érdeklődése Cortez iránt szerelemmé változik; vágyakozás, reménykedés, féltékenység, csalódás, aztán ismét reménykedés között őrlődik, mert a fiú viselkedése egyáltalán nem egyértelmű…"

Én és a könyv: 

Az első rész nem volt rossz és kíváncsi voltam, hogyan alakul a történet.

Véleményem:

Na itt már azért több minden történik, mint az első kötetben. De azért most se vitte túlzásba az írónő. Bár semmi extra nem történik, mégis olvastatja magát. Más könyvet már simán félredobtam volna. XD Vicces és érdekes, ahogyan a kapcsolatok kialakulnak. Nagyon kíváncsi leszek, hogy végül ki-kivel jön össze? Vajon Reninél marad a Cortez imádat? Vagy végül mással jön össze? Talán Arnold szerelmes, Renibe? Mi van akkor, ha valahogy úgy alakul, hogy Ricsinek is megtetszik Reni, de közben Cortez is észreveszi a lányt, és ebből lesz valami galiba? Vannak ám ötleteim. XD

Jobban megismerhettem a szereplőket. Most már úgy nagyjából mindenkiről megvan a véleményem.
Reni még mindig semleges karakter számomra. Nem igazán tudom őt megérteni. Nem értem, hogy miért szerelmes Cortezbe. Mármint, jóformán semmit nem tud a srácról azon kívül, hogy: jól néz ki, menő, gördeszkázik, gitározik, nem jó tanuló, több nyelven beszél, szeret zenét hallgatni és kb. ennyi. Ráadásul, tetszik neki valaki és az ügy érdekében semmit se tesz, de azért ki van akadva, amikor a dolgok úgy alakulnak, hogy... 
Sosem áll ki az igaza mellett. Csak csendben tűr. Aztán ott van az, hogy Reni okos, de egyben tök hülye is. Mi az, hogy nem érti azt a feladatot, hogy rajzoljon képeslapot? Egyenlőre eléggé gyerekesen viselkedik és gondolkodik, úgyhogy nagyon kíváncsi leszek rá, hogy a további kötetekben lesz-e jellemfejlődése. :)
Eddig a kedvencem Arnold, akinek nagyon érdekes a személyisége. 
Cortezzel csupán annyi a gondom, hogy egyenlőre semmit se tudok róla - persze azon kívül, hogy nagyon menő -, és így nem is tudtam megkedvelni. Egyenlőre úgy néz ki, hogy észre se veszi a főhősnőt se. XD Viszont! Az utolsó oldalakon történt pár rész, ami miatt talán mégis szeretni fogom őt. Ráadásul ez még csak a második kötet. A többi részben biztos sokkal jobban megismerhetem őt is.
Kinga az a szereplő, aki érdekes még. Idegesítő, de egyben bírom is őt.
Szóval összességében: Nem rossz, nem rossz. De még várom, hogy lenyűgözzön.

Ami nagyon tetszett:
Az osztályfényképezés.

Ami nem tetszett:
Reni egyenlőre nem jön be.



Idézet:

"– Cortezt ismerve öt giga zene megfelelő elfoglaltság. Más nem hiszem, hogy lekötné – zsörtölődött Arnold. 
– Talán, ha könyv… 
– Felejtsd el. Az sem biztos, hogy tud olvasni – kontrázott azonnal Arnold."

"– Nos, ha ez igaz, akkor csak annyit mondhatok, szedd össze magad, mert ez a dió nem elég a ketteshez! 
– Ez egy falevél! – motyogtam sírógörccsel küszködve. 
– Pláne."

"– Nem jó, anyu jön értem, oltásra visszük Robert Pattinsont – felelte. Összeráncolt szemöldökkel meredtem rá. 
– Kit? 
– A kutyámat – tette hozzá. 
– Azt hittem, Pete Wentz a neve. 
– Az volt, de mostantól már Robert Pattinson. 
– Megváltoztattad a kutyád nevét? – döbbentem le. 
– Igen. Úgyse hallgatott rá."

"– Igazán? Akkor nyilván én hajtogatom be az oldalak sarkát, mert unatkozom. Tessék – lapozta fel a könyvet, és megmutatta a behajtott oldalakat. Mosolyogva néztem, és úgy éreztem, a boldogságtól szinte kicsattanok. Sajna a könyvtáros nem örült velem. 
– Szerinted ez vicces? – förmedt rám. 
– Nem, dehogy. Elnézést kérek, többé nem fordul elő. 
– Bejegyzem a gépbe. 
– Értem. 
– Többé ne forduljon elő! 
– Ígérem – rohantam ki a könyvtárból, és szinte Virág nyakába ugrottam. 
– Ilyen jó móka a könyvtár? – kérdezte furán. 
– Elolvasta. Elolvasta a könyvet, amit küldtem neki! 
– Honnan veszed? – kérdezte Arnold. 
– Behajtotta az oldalak alján, ahol tartott – ecseteltem boldogan. Arnold fintorogva megrázta a fejét. 
– Miért pont a lába tört el? A karja tanulságosabb lett volna. 
– Jaj! – ráztam a fejem automatikusan. 
– Behajtani a lapok sarkát? – förmedt rám. 
– Jó, én is utálom, ha valaki ezt csinálja, de most nem érdekel! 
– Persze. Világos."