Struck - Villámtól sújtva

Tartalom:
"Mia Price villámfüggő. Számos villámcsapást túlélt már, de folyamatos vágyával, hogy részesedjen a vihar energiájából, veszélybe sodorja önmagát, és a körülötte élőket. 
Los Angeles azon ritka helyek egyike, ahol Mia biztonságban érezheti magát függőségétől, hiszen csak elvétve csap villám a városra. De amikor a várost lerombolja egy földrengés, Mia mennyországa egy csapásra a veszélyek és a káosz aknamezejévé változik. A hajdani tengerparton áthatolhatatlan sátortáborok nőnek. Az összeomlott belváros senki-földje lesz, ahol éjszakánként egy „kószáló” buli hol az egyik, hol a másik elhagyatott épületet „bérli ki” magának. A bulizókat egy megmagyarázhatatlan erő vonzza pusztulás színhelyére. A katasztrófa után megerősödik két szekta, melyek szemben állnak egymással. De mindkét szekta végítéletről szóló próféciájában Mia Price játssza a főszerepet. Biztosak benne, hogy Mia Price kapcsolatban áll a földrengést kiváltó elektromos viharral, és a közeledő, sokkal pusztítóbb égszakadással-földindulással. 
Mia Price szeretne megbízni a titokzatos és vonzó Jeremyben, amikor az megígéri, hogy vigyáz rá, de attól tart, a srác nem az, akinek mondja magát. A szenvedély és az energia, ami egymáshoz vonzza őket, a végüket jelentheti. Amikor eljön a végzetes vihar, Miának mindent kockára kell tennie. Szörnyű erejét szabadon engedi, hogy megmentse szeretteit, vagy elveszítsem mindent."


Én és a könyv:
Szülinapomra kaptam. Érdekesnek tűnt és valami újdonságot ígért, tartalom alapján.

Véleményem:
Hát az már biztos, hogy újdonság volt. De valamivel többet vártam volna ettől a könyvtől. Lehet, hogy túl nagy elvárásokkal indultam neki. Alapjáraton nem volt rossz, csak nem ragadott magával. A főszereplő nem lett a szívem csücske, nem volt az a hős-típus. Néhol kicsit önző volt, de legalább a végére összeszedte magát. A villám mániáját nem tudtam megszokni, sőt ez a tulajdonsága még ellenszenvesebbé tette számomra. XD Viszont azt se mondhatom, hogy utáltam. Kedveltem is meg nem is. :P
Jeremy - avagy "A srác" - nem dobogtatta meg a szívemet. Egy olyan tulajdonsággal sem rendelkezett, amelyekért odavagyok a könyvszereplőknél. (De plusz pont neki a motorért XD) De azért lett kedvenc szereplőm: Parker. (Mia öccse) 
A Próféta pedig kiérdemelte a legellenszenvesebb gonosz-karakter címét. Nem vagyok hívő (Bár már ezernyi változatát meghallgattam a vallási történeteknek: mormon, Jehova, evangélikus, katolikus stb. Úgyhogy mondhatom, hogy tájékozott vagyok) Szóval gyűlölöm az olyan alakokat, amilyen a Próféta. XD Akik az emberek hite, hiszékenysége által akarnak maguknak hatalmat szerezni. Éppen ezért tartom tökéletes főgonosznak! Mert még nálam is eltudta érni, hogy utáljam. (Pedig ezt a legtöbb gonosz karakter nem tudja kiváltani. Max nem kedvelem őket, de az utálatomat nem sok érdemli ki.)
A történet elején még nem kötött le túlzottan a sztori, de a végére egészen beindultak az események és olvastatta magát. Sajnos nagyon sok mindent nem tudhattam meg. Pl: a Keresőkről. Pedig az ő történet száluk még érdekelt volna. A legjobban talán a leírások tetszettek, mert hitelesek voltak és mindent pontról-pontra eltudtam képzelni. Ráadásul a városban kialakult helyzetet is hitelesnek tartottam, illetve az emberek reakcióit, és a viselkedésüket.
A vége: Spoiler-es, ha nem szeretnél semmi konkrétat megtudni a könyv befejezéséről, akkor ne olvad tovább! A végével úgy vagyok, hogy elég egyszerűen lett megoldva. Nagyon könnyen legyőzték a Prófétát.(Ezen csodálkoztam is) Dráma sem volt, mert még az anyuka is túlélte (Pedig már majdnem elsírtam magam XD) Aztán meg Mia sem halt, mártír halált. Pedig én örültem volna, ha a végén meghal... mert nem tudom, valahogy illett volna a könyv stílusához. Spoiler vége. Az egész könyvet átjáró komorsághoz képest a vége túl cukormázas volt számomra.

Ami nagyon tetszett:
Leírások.

Ami nem tetszett:
Befejezés.

Idézet:

"– Azután látám, mikor a hatodik pecsétet felnyitotta, és imé nagy földindulás lőn, és a nap feketévé lőn, mint a szőrzsák, és a hold egészen olyan lőn, mint a vér. Közeleg az idő – mondta a Próféta. – A vég közeleg!"

"– Láttam azt a szemüveges srácot, aki a házat figyelte. 
– Biztos benne, hogy ő volt? 
– Annyi idős lehet, mint te. Negyedórája sincs, hogy itt járt. Amikor észrevett, ideges lett, és gyorsan továbbsétált. De nem napszemüvege volt, mint állítottad. Inkább olyan értelmiségi. 
– Szögletes, fekete kerettel? – száradt ki a szám. 
– Igen, pontosan. 
– Sötét haj, szívdöglesztően helyes arc? 
Brent kidüllesztette mellkasát, és annyira hátradöntötte a fejét, hogy attól féltem, leesik. 
– A sötét haj stimmel."

"– Néhány vélemény szerint ezek az emberek Isten segítségével hajtanak végre csodákat. Mások úgy vélik, hogy… olyan, mint amikor összeszedsz egy csomó embert, akik ugyanabban hisznek vagy ugyanazt a dolgot szeretnék, és a vágyuk egyszer csak teljesült. Koncentrált akaratnak vagy kollektív tudatalattinak, vagy minek nevezik. Akarnod kell, hogy valami megtörténjen, és úgy lesz. (…) Mintha a csodák azon múlnának, hogy miben és milyen erősen hiszel, érted már?"