Ahogy a cím is utal rá, ma van a Könyv napja. Sajna a mai napot nem szentelhetem az olvasásnak, ugyanis van pár beadandó házidogám... Méghozzá irodalomból. XD Ám gondoltam csinálok az esemény kedvéért egy bejegyzést. Mivel a könyv napja 19 éves lett, ezért most jöjjön 19 pont a könyvekről és rólam. :D
1. Legelső könyv, amit magamtól olvastam el:
Két Lotti (Alsóban -kb. második osztályban - kellett elolvasni és olvasónaplót is csinálni. Négyest kaptam rá. :P)
2. Az első sorozat, amit olvastam:
Harry Potter (Há! XD Ez volt az első sorozat.)
3. Kedvenc könyvem:
Obszidián (És még sok más is!)
4. Kedvenc sorozatom:
Időtlen szerelem (Örök kedvencem lesz! *-* Gideon, Gwen és Xemerius megunhatatlanok)
5. Legnagyobb csalódás:
Az eperszedő (Nagyon sokáig ácsingóztam utána, de amikor végre elolvastam... Hatalmasat csalódtam benne)
6. Legnagyobb pozitív-csalódás:
Tíz kicsi néger (Imádtam. Pedig azt hittem, hogy utálni fogom.)
7. Kívül csúnya - belül jó:
Vándorló palota (Ha nem ismerném az animét, akkor ezzel a borítóval sose vettem volna le a polcról. Pedig mennyire jó könyv.)
8. Kívül szép - belül rossz!:
Existence (Gyönyörű borító, de nem túl jó sztori - nekem legalábbis nem tetszett)
9. Legmeghatóbb könyv:
A herceg ( Azért A herceget választottam, mert ez volt az első könyv, ami kicsalta belőlem a könnyeket.)
10. Legbosszantóbb könyv:
Fire - Zsarát ( Nem bírtam...)
11. Legédesebb könyv(ek):
Szent Johanna gimi (Szerintem nincs aranyosabb ennél a sorozatnál *-*)
12. Legizgalmasabb könyv(ek):
Vámpír akadémia (Fordulat, harc, szerelem, akció, varázslat. Minden, ami kell *-*)
13. A legrosszabb befejezésű könyv:
A hűséges (ŐŐŐŐ... Jó ezt még nem olvastam... deee tudom a végét és nem tetszik! XD)
14. Kedvenc könyv karakter(ek):
férfi:
Daemon Black
Gideon de Villiers
Adrian Ivaskov
női:
Gwendolyn Shepherd
Katy Swartz
egyéb:
Xemerius!!!!!
15. Kedvenc fantasy könyv:
Csontváros (Mert mindenféle fantasy-lény szerepel benne és ez mellett még szuper is)
16. Kedvenc disztópia könyv:
Legenda (nehéz volt választani, hogy Legenda vagy Útvesztő... De mivel a Legendát előbb szerettem, így Ő kapta ezt a kitüntetést)
17. Kedvenc romantikus könyv:
Vonzás szabályai
18. Kedvenc részlet:
Véreskü: Rose és Dimitrij a hídon.
SPOILERT TARTALMAZHAT!!!!
"
– Rose, ne! – Valódi rettegést hallottam Dmitrij hangjában. Ha elveszít engem, akkor eltűnök. Semmi strigaság. Semmi felébredés. Ahhoz, hogy átváltozzak, a vérem megivásával kell megölnie, majd vérrel kell megitatnia. Ha leugrom, a víz öl meg, nem a vérveszteség.
Már rég halott leszek, mire megtalál a folyóban.
– Kérlek! – könyörgött. Szomorúan csengett a hangja, ami megdöbbentett. Belefacsarodott a szívem. Túlságosan emlékeztetett az élő Dmitrijre, aki nem volt szörnyeteg. Arra, akinek fontos voltam, aki szeretett, aki hitt bennem és szeretkezett velem. Ez a Dmitrij, akire ezek
közül egyik sem volt igaz, tett két óvatos lépést előre, majd ismét megtorpant. – Nekünk együtt kell lennünk.
– Miért? – kérdeztem halkan. A hangomat elvitte a szél, de Dmitrij meghallotta.
– Mert akarlak.
Szomorú mosolyt vetettem rá, azon töprengve, találkozunk-e még a halottak földjén. – Rossz válasz – közöltem vele.
És elrugaszkodtam.
Dmitrij azonnal ott termett azzal az elképesztő strigasebességgel, amikor zuhanni kezdtem. Odanyúlt, elkapta az egyik karom, és visszarángatott a korlátra. Nos, félig visszarántott. Csak egy részem volt biztonságban; a fél testem még mindig a víz felett lógott.
– Ne küzdj ellenem! – mondta, miközben a karomat húzta.
Ő maga is kiszolgáltatott testhelyzetben volt ott a korlát fölé görnyedve, miközben megpróbált eléggé áthajolni rajta, hogy meg tudjon tartani.
– Engedj el! – kiabáltam vissza.
De Dmitrij túl erős volt, és sikerült legnagyobbrészt átrángatnia a korláton annyira, hogy már nem forogtam annak a veszélyében, hogy ismét lezuhanok.
Szóval az van, hogy mielőtt elrugaszkodtam, tényleg meg akartam halni. Elfogadtam ezt a helyzetet. De arra is számítottam, hogy Dmitrij pontosan valami ilyesmivel fog próbálkozni. Egyszerűen ennyire gyors és ennyire ügyes. Ezért markoltam szorosan a karót a szabadon lógó kezemben.
A szemébe néztem. – Mindig szeretni foglak.
Majd a mellkasába döftem a karót.
Nem volt olyan precíz a mozdulatom, mint szerettem volna, mert gyakorlottan kitért előle. Erőlködnöm kellett, hogy elég mélyen a szívébe hatoljak, bizonytalan voltam abban, hogy ebből a szögből sikerülni fog. Majd abbahagyta a küzdelmet. Döbbenten meredt rám, a
szája szinte mosolyra kunkorodott, még ha komoly, fájdalmas mosolyra is.
– Ezt kellett volna mondanom… – zihálta.
Ezek voltak az utolsó szavai.
A sikertelen kísérletétől, hogy kitérjen a karó elől, elveszítette az egyensúlyát. A karó mágiája elernyesztette, megbénította – a reflexeit is.
Dmitrij lezuhant."
19: Jelenleg ezeket a könyveket szeretném a legjobban elolvasni:
Touch - Érintés
Hex-Hall
Túl a végtelenen
Angyali gonosz
Blood Red Road - Vérvörös út
