Tartalom:
"A tizenöt éves Izzy Brannick-et arra nevelték, hogy szörnyekkel küzdjön. Családja évszázadok óta a varázslények üldözésének szentelte életét. De amikor Izzy nővére egy akció során nyom nélkül eltűnik, anyjuk úgy dönt, ideje egy kicsit pihenni. Új városba költöznek, ahol az iskolában furcsa dolgok történnek. Hogy rátermettségét bebizonyíthassa, Izzynek kell felgöngyölítenie a könnyűnek tűnő ügyet. De egy átlagos tinédzser bőrébe bújni nehezebb, mint amilyennek tűnik. A magányos és kemény lány tapasztalatlan a barátságok terén, és akkor még nem is beszéltünk a szerelmi ügyekről… Vajon képes annyira megbízni új barátaiban, hogy elfogadja segítségüket a kísértet megállításában, mielőtt még több embernek baja esik? Rachel Hawkins regénye ismét hozza a Hex Hall-sorozattól megszokott fanyar humort és bájt. Készüljetek fel még több titokra, varázslatra és románcra!"
Én és a könyv:
Érdekelt Izzy sztorija.
Véleményem:
Sajnos megint azt kell mondanom, hogy csalódott vagyok.
Kb. ugyanolyannak éreztem, mint a harmadik részt; Olyan semmilyennek.A felvezetés elég hosszúra sikeredett, ezért a könyvnek a feléig szinte semmi sem történik.
Én untam.
Izzy igazán szerencsétlen, hiszen nem járt még sose suliba, ezért nem ért a pasis dolgokhoz és a barátsághoz. Ezeregy ilyet olvashattunk már.
Valahogy nem így képzeltem egy menő harcos Barannick-ot.
Persze azért megvillogtatja a tudását, hisz kapásból első(vagy második) nap eltöri egy srác csontját, egy LABDÁVAL.
Aztán persze elkezdenek kicsit kutakodni a szellem ügyben is. Eléggé másodlagos volt ez a nyomozgatás.
A cselekmény lapos volt. Nagyon mást vártam.
Inkább megnéztem volna azt, ahogy az elveszett tesó után folyik a nyomozás.
Plusz azt hittem, hogy a szerelmi-szál majd Torinnal fog kibontakozni. xD Bár ezt végül is nem bántam, mert legalább nem volt egyértelmű. :D Plusz Dex-et kedveltem.
Maga a szellemsztori kerek lezárást kapott, de a történetben megbúvó többi kérdés függőben maradt - pedig engem azok sokkal jobban érdekeltek. (Gondolom az írónő úgy tervezi, hogy ezt is folytatja... )
Átlagos kis könyvecske, amit én max egyszer olvasósnak mondanék.
Ami nagyon tetszett:
Különösebben semmi nem jut eszembe.
Ami nem tetszett:
Uncsi.
Idézet:
"– Ma megharapott egy vámpír – közöltem.
Torin összehúzott szemmel előrehajolt.
– Valóban? – látta meg a sebhelyet a nyakamon. – Milyen kifejezést is szoktál használni?
– Szívás – mondtam a szememet forgatva, és önkéntelenül elmosolyodtam.
Torin bólintott.
– Most szó szerint ez történt."
"Azon tűnődtem, hogy ha szappanoperát nézek egy négyszáz éves varázslóval, az már azt jelenti vajon, hogy normális életet élek?"
"– Nem akartam – sóhajtottam, és hátamra vettem a táskát. Ugyanazt, amelyikkel Finn-nel annak idején vadászni indultunk. Most számszeríj és szenteltvíz helyett füzetek és tollak lapultak benne."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése