Lélekvesztők

Tartalom:
"Hat évvel ezelőtt egy tragikus baleset megváltoztatta az életem. Örökre.
Charlotte a nevem, de általában Charnak hívnak. És van egy különleges képességem: tudok a holtakkal beszélni.
Látom azokat a lelkeket, akik nem tudnak átkelni, mert valamilyen elvarratlan szál még itt tartja őket. Fáradhatatlanul segítettem nekik, de ennek az volt az ára, hogy feladtam a saját életem. Végül pénz, otthon és remény nélkül már csak egy megoldást találtam.
De abban a pillanatban, ahogy a halálba ugrottam volna, Ike McDermott megmentett. Ez a jóképű katona megmosolyogtat és felvidít mindenkit. Kedves és gyengéd.
És nem él.
Megállapodást kötöttünk. Segít nekem otthont és munkát találni, ha én is segítek neki. Az ő lezáratlan ügye az ikertestvére. George szétesett Ike halála óta, aki addig nem bír békében átkelni, amíg a bátyja élete egyenesbe nem kerül.
Amikor beleegyeztem az alkuba, fogalmam sem volt, hogy bele fogok szeretni mindkettejükbe. Márpedig azzal, ha megmentem George-ot, el kell engednem Ike-ot.
De hogyan mondhatnék le a szívem feléről?"


Én és a könyv: 
Egyik barátnőm kölcsön adta.

Véleményem: 
Először is: Jajj, de szép a borító. Legszívesebben vissza se adnám barinőmnek és megtartanám, mert annyira szép.
Én nem mertem megvenni ezt a könyvet, mert eléggé tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni. A tartalom nem győzött meg.
Az ember és szellem romantika már ismert volt számomra a Vérbe öltözött Annából. Persze ott nem mentek rá annyira és a szereplők is fiatalabbak voltak.
Mindegy, ezzel csak annyit akartam mondani, hogy ez nekem nem volt új. :D Bár tény, hogy ezen kívül nem tudnék másik olyan könyvet mondani, amiben ilyet olvastam. (Jóóó, közben eszembe jutott még egy. xD)

Végül is ezzel a szellem dologgal az írónő kicsit megbolygatta a szokásos szerelmi-háromszöget és a találkozom egy szexi sráccal és totálisan belehabarodok dolgot. Hisz Char nem éleszthet fel egy halottat, hiába is szereti annyira. Viszooooont ott van nekünk az ikertesója.
Csakhogy mégis legyen egy élő szépfiú is. xD (Jó, tudom nem vicces)
A két srác: Ike és George egyébként nagyon szerethető karakterek.

Bár én az írónő helyében biztos nagyon hangsúlyt fektettem volna George-ra.
Char sem volt vészes. Bár nem lesz kedvenc karakter sem. Viszont nem idegesítő, ami szuper. Illetve nagyon tetszett, ahogy a helyzetet kezelte.
Karakterek közül még Cameron az akit nagyon ki lehet emelni. Üde színfolt volt és nagyon jókat lehetett rajta nevetni.
Viszont nekem ez a pár nap alatt szerelmes vagyok dolog akkor sem fekszik és soha nem is fog. Nem tudom megérteni, hogy az ember, hogy tud ennyire gyorsan beleszeretni valakibe, akivel akkor találkozik először.
Sajnos engem érzelmileg sem tudott annyira meghatni.
Illetve volt pár rész, amin kicsit megütköztem, hogy "ez meg mi volt?"
De végül is összességében: Eléggé gördülékeny a sztori. Az ember úgy érzi, hogy csak még egy fejezetet és észre se veszi, máris a végére ért. Illetve, ahogy mondtam a szereplőkkel sincs gond, még a mellékszereplőkkel sem. :)

Ami nagyon tetszett: 
Kedves szerethető karakterek

Ami nem tetszett: 
Az epilógus...

Idézetek:

"Olykor padlót kell fogni ahhoz, hogy elindulhass felfelé."

"Valami összefűz minket, habár mindketten tudjuk, hogy az idő, amit együtt tölthetünk, korlátozott."

"Az élet tele van színekkel, varázslattal és hullámvölgyekkel, de Charlotte az élet legjobb részeit jelenti. Ő a fény, a melegség és a mennyei boldogság."

"Néha észre sem veszem, mekkora szükségem van valamire, amíg nem látom valaki másnál. Boldog akarok lenni, és sütkérezni akarok a friss szerelem fényében, az eljövendő csodás dolgok előjátékában."