Bakemono no Ko (A fiú és a szörnyeteg)

Tartalom:
"Egy fiatal fiú egyedül kóborol Tokió utcáin. Váratlanul egy különös lénnyel találkozik, egy medveszerű harcossal, aki egy párhuzamos világból érkezett, hogy tanítványt találjon magának. A fiú követi a mogorva szörnyeteget a fantasztikus világba, amelyből az érkezett, hogy hosszú évek munkájával a nyomdokaiba léphessen.
Mamoru Hosoda legújabb filmje méltó a japán alkotó korábbi filmjeihez, melyek az elmúlt tíz évben rendre az Anilogue fesztiválon debütáltak. A fiú és a szörnyeteget hazájában már több mint hárommillióan látták."



Véleményem:
A beharangozása óta kíváncsi voltam rá és most végre megnéztem. *-*
Köszönöm! Köszönöm!
Az utóbbi időkben ez volt a legjobb Movie anime, amit láttam.
Először is: Minden szereplő szerethető és van személyiségük.
A főszereplő fiú a maga dacos, kitartó módján hamar a szívemhez nőtt.
A "szörnyeteg" pedig még inkább. Bár vétek szörnyetegnek hívni valakit, aki amúgy szeretetreméltó, kedves, önfeláldozó és jellemfejlődésen megy keresztül. (Kicsit a szépség és a szörnyeteg jut róla eszembe xD)
És persze a mellékszereplők is igazán kedvelhetőre sikeredtek.
A látványvilága is nagyon szép volt, részletgazdag - főleg a Tokiói utca.

Aztán persze tanulságos is. Mindenkimben létezik sötétség. Minden emberben, de küzdeni kell ellene. Mindenki érezheti magát gyengének, mindenki érezheti, hogy egyedül van, de harcolni kell és nem szabad feladni.
De ezeken kívül még más dolgokat is érint a sztori. :)
Ráadásául nagyon tetszett, hogy jó kis harcjelenetek is voltak.
Minimális szintű szerelmi szál is fellelhető a történetben, de igazából ez inkább csak az a fajta, hogyha valaki szeretné belelátni, akkor ott van, de amúgy nincs jelentősége. Plusz a hölgyeménynek fontosabb szerepe volt a történetben, igazából ő volt, az aki Ren-t újra az emberi világhoz húzta.
Ui: Ami nekem még külön tetszett, hogy a Ren-ből nem egy nap alatt lett jó harcos, hanem igenis idő kellett hozzá.

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében

Ami nem tetszett: 
...