Az árnytrón

Spoilert tartalmazhat az előző kötetekre nézve!!!

Tartalom:
"A háború elérte Carthyát. Az ország minden ajtaján és ablakán bekopogtat. És mikor Jaron megtudja, hogy Vargan király, Avenia uralkodója, elrabolta Imogent, hogy térdre kényszerítse Carthyát, az ifjú király tisztában van vele, hogy az ő feladata, hogy vakmerő mentőakcióba fogjon. Ám minden, ami rosszul sülhet el, az úgy is történik.

Barátai szétszóródtak Carthyában és a környező országokban. Utolsó, kétségbeesett próbálkozásként, hogy megóvja országát a pusztító erejű veszteségtől, Jaron elindul talán utolsó útjára, hogy megmentsen mindent és mindenkit, akit csak szeret. Ám még pengeéles esze sem elég ahhoz, hogy megmeneküljön a hatalmas veszély elől, ami őt és országát fenyegeti. Vajon útközben elveszti azt, ami a legfontosabb? És a végén vajon ki fog Carthya trónján ülni?"


Én és a könyv:
Még márciusban kaptam a szülinapomra :)

Véleményem: 
Hát, sajnos ez a kötet is elérkezett... Az utolsó rész...
Bátran mondhatom, hogy nekem hatalmas kedvencem lett a trilógia. A világ egyik legjobb sztorija.
Három könyv, de a színvonala egyetlen kötet erejéig sem romlik – egy kicsit se!
Jaron egy hatalmas stratégia játékos, de azért sok dolgot hagy a szerencsére. Így az olvasó sosem tudhatja, hogy mi fog kisülni az egész szituációból.
Jaronon nem könnyű kiigazodni :D Sose tudhatjuk, hogy mit tervez. Annyit viszont mindig tudhatunk, hogy biztos valami hatalmas nagy őrültség, ami másnak eszébe se jutna. :D
Imádom, hogy minden részletes pontossággal van leírva, mert szinte a csatatérre tudtam magamat képzelni. Szinte hallani lehetett a kardok csattanását a csata kiáltásokat.
IMÁDTAM! Igen, a tét itt már sokkal nagyobb volt. Féltem is, hogy

elveszítem valamelyik kedvenc szereplőmet…….
Azt is imádom, hogy bár nő írta a történet nem a nagy szerelmi nyáladzásra épül.
ÉS természetesen Jaront imádom a legjobban. Ahogy az előző két részben, itt sem tudja mikor elég, sosem adja fel, mindig van egy terve és mindig van egy jó kis megjegyzése. ^^ Hatalmas kedvencem lett a karaktere.
De még a mellékszereplőket is nagyon szeretem. Hűségesek, szeretetre méltóak és bármire képesek
Jaronért. Ők olyanok, akár egy nagy család. ^^ Az első kötetkor még nem gondoltam volna, hogy így megszeretem a többieket is, de így lett. :D
Hát én nagyon bánom, hogy vége… De azért persze jó ez így, hisz semmit se lehet a végsőkig húzni és szép befejezést kapott. :)

Remélem lesz szerencsém az írónő más könyveihez is magyarul, mivel ez a nő aztán tud írni!

Ami nagyon tetszett: 

Az egész, de leginkább Jaron

Ami nem tetszett:

...

Idézet:

"Így jöttem rá a nyertes csaták nagy titkára: hitesd el az ellenféllel, hogy őrültebb vagy, mint valójában."

– Ettől majd csak még arrogánsabb leszel , biztos vagyok benne. 

– Komolyan? Szerinted ez még egyáltalán lehetséges?

"– Mit keresel itt? Mikor több katonát kértem, nem arra gondoltam, hogy te is ide gyere! 

– Tudom, de unatkoztam."

"– Minden egyes porcikám fáj, Mott. 

– Sok mindenen mentél keresztül. De idővel majd minden seb begyógyul. 

– Nem a vágásokról és a zúzódásokról beszélek. 

– Mint ahogy én sem."