Black Ice – Tükörjég

Tartalom:
"Britt Pheiffer felkészült, hogy hátizsákkal hódítsa meg a Teton-hegységet -- arra azonban nem készült fel, hogy a gondolataiban még mindig kísértő exbarátja is csatlakozzon hozzá. Mielőtt Britt tisztázhatná magában, mit érez Calvin iránt, egy váratlan hóvihar miatt menedéket kényszerül kérni egy hegyi kunyhóban. A jóképű, segítőkész lakók azonban szökésben vannak. Túszul ejtik és arra kényszerítik Brittet, hogy vezesse le őket a hegyről. Britt tudja, életben kell maradnia, hogy Calvin megtalálja. A helyzetet tovább bonyolítja, amikor Britt rábukkan egy korábban itt elkövetett gyilkosságsorozat vérfagyasztó bizonyítékára -- ami őt magát is célponttá változtatja. 
Azonban semmi sem az, aminek látszik, és mindenki titkolózik -- még Mason, az egyik emberrabló is. A kedvessége zavarba ejti Brittet. Mason vajon ellenség? Vagy szövetséges?"


Én és a könyv: 
Cseréltem

Véleményem: 
Az írónőtől, anno régen -kiskamasz koromban- nagy kedvencem volt a Csitt-csitt. Úgyhogy amikor megláttam a szép borítót és azt, hogy ki írta eléggé kíváncsi lettem. 
Viszont kissé ellenségesen álltam a dologhoz. Valahogy az volt a véleményem, hogy oké én ezt most elolvasom, de tuti nem fog tetszeni. Nem is értem, hogy akkor mégis miért akartam ennyire elolvasni? xD Na, mindegy.

Britt szőke(legalábbis én úgy emlékszem xD),
 de erről a gifről rögtön ez a könyv jutott eszembe.

És, amikor elkezdtem, szembesültem Britt és Korbie karakterével, akik elsőre nagyon nem voltak szimpatikusak. Korbie például az a tipikus hülye picsának tűnt. Aztán persze jött Calvin, aki szintén egy tuskónak tűnt. Én meg nagyot sóhajtottam.
De természetesen jöttek a visszaemlékezések, amikor megismerhetjük a karaktereket. Plusz Brittről is kiderült, hogy egész talpraesett és bátor.
Szerintem ezt az erős karaktert butaság volt elrontani a lányos romantikával. 
Jó, mondjuk a visszaemlékezéseknél simán elviseltem a romantikát. 

De azt már kevésbé, hogy az életérért küzdő csajszink a volt pasijáról ábrándozik, hogy milyen nagyszerű, okos, és mennyire meg fog neki bocsájtani(nyolc hónapja nincsenek együtt…), de közben a sármos el rablóján is ábrándozik egy csöppet, és meg kell őt fejtenie, mert tuti több van benne a zord külsőn túl. 
A férfi karakterek különösebben nem ragadtak meg. Calvint mondjuk sajnáltam… 

Ami még kicsit zavaró volt azaz, hogy én hamar kikövetkeztettem a csattanót is. 
Végül az érzéseim vegyesek. 
Igazából nem volt rossz, jó kikapcsolódás volt. Akár azt is mondhatom, hogy tetszett. Csak van pár részlete, ami viszont nagyon nem tetszett, mivel nem tartottam reálisnak. Annyira durván nem hittem el, hogy ez lehetséges, hogy csak na. 

Plusz volt pár elvarratlan szál, amire még kíváncsi lettem volna, de arra meg nem kaptam választ.

Ami nagyon tetszett: 
Közepe

Ami nem tetszett: 
Epilógus.

Idézet:
"– Félt, hogy mit fogsz vele csinálni? Tudja, hogy te nem akarod, hogy bántódásom essen? Ezért hazudott? 
– Tényleg azt hiszed, hogy közbelépnék, ha bántani akarna? – csattant fel. – Miért tenném? 
A tekintetében fellobbanó izzó gyűlölettől megriadtam. 
– Ti, lányok, mind egyformák vagytok – mormolta undorodva. 
– Mi jelentsen ez? 

– Azt hiszed, majd én megmentelek – felelte vádlón, keserűen."


"Utállak, és ha esélyem lenne, megölnélek! Méghozzá örömmel!"


"Sose tudhatod, mivel kell szembenézned, szóval légy résen."