Demonglass – Démonüveg

Spoilert tartalmazhat az előző kötetre nézve!!!
Tartalom:
"A sötét boszorkányok nagy tettekre képesek.”
Sophie Mercer azt hiszi magáról, hogy boszorkány, és ezért került be a Hex Hallba, a kiskorú prodigiumok (vagyis boszorkányok, alakváltók és tündérek) javítóintézetébe. De aztán rájön a családi titokra, és arra, hogy Archer Cross, aki iránt gyöngéd érzelmeket táplál, A Szem ügynöke. Azé a csoportosulásé, aminek egyetlen célja, hogy a prodigiumokat eltöröljék a föld színéről.
Kiderül az is, hogy Sophie a világon élő két démon egyike – a másik démon az apja. De ami még ennél is rosszabb, hogy olyan varázserő birtokába került, ami életveszéllyel fenyegeti a szeretteit. Ezért úgy dönt, hogy Londonba megy, és aláveti magát a megfosztásnak, annak a veszélyes rituálénak, ami során vagy a varázserejét veszti el örökre, vagy az életét.
De amikor Angliába érkezik, megdöbbentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy az új lakótársai is démonok. Valaki démonokat ébreszt, méghozzá azzal a hátsószándékkal, hogy felhasználja az erejüket – és nem biztos, hogy jó célokra.
Eközben A Szem Archer Cross segítségével tovább vadászik Sophie-ra, de Sophie már nem érez a fiú iránt semmit. Vagy mégis?"


Én és a könyv: 
Bent volt a könyvtárban, szóval gondoltam; egye-fene, úgyis valami lazára vágyom.

Véleményem:
Szkeptikus voltam a folytatást illetően. Az első rész jó volt, de azért nem fogott meg annyira. Szóval nagyon gondolkodtam, hogy érdekel-e egyáltalán a következő rész.
És végül nem bántam meg, hogy belevágtam.
Sokkal jobban tetszett, mint az első rész.
Bár az elején annyira nem voltam képben. xD
Nagyon sok mindenre nem emlékeztem az első részből. Például Cal-ra. Esküszöm, nekem ez a srác annyira nagyon nem rémlett! xD
Egyik barátnőmtől még meg is kérdeztem, hogy ez a szereplő tényleg benne volt az előző részben is?
Viszont most már ebben a részben egészen megkedveltem. Most már nem fogom őt elfelejteni. Különben is volt egy emlékezetes jelenet, amit hozzá köthetek, amikor ott volt a nagy bejelentés, hogy …… Erre én: Mi van?

Többiekre nagyjából emlékeztem. Bár pl,  Elodie se volt meg addig, amíg nem emlékeztettek rá, hogy ja ő a hibbant csaj az előző részből, akit annyira nem bírtam. xD

Túl sok új szereplőt nem kaptunk, de ezek egyike Sophie apukája, Nick és Daisy.

Sophie apukáját megkedveltem. Rendes alaknak tűnik, bár kissé bosszantó, hogy egészen eddig nem volt részese a lánya életének. 

Én furcsa mód Nick-et és Dasyt is tökre bírtam. Csak nagyon keveset szerepeltek. 

Amúgy ez a rész eléggé hasonlított az első részhez felépítésileg. Itt is lassan, nyugisan kezdődött minden és a fő izgalmak a végére maradtak. De azért csurrant-csöppent némi akció a közepén is.  Talán azért tetszett jobban, mert már nagyjából ismerjük a szituációt és a szereplőket is. Tudja az ember, hogy mire számítson. Plusz azért logikusabbak voltak a történések is. (Jó, mondjuk némelyik részen itt is fennakadtam,(ami kicsit spoileres: Cal mikor és hogyan szeretett bele a csajba? XD spoiler vége.) de apróság és nem is volt olyan fontos, egyelőre a sztori egészét nézve.)
A humora pedig nagyon jó. :D Imádom, hogy mindenki ilyen szarkasztikus. IMÁDOM! A szarkazmus a legjobb.
Végül; Ilyen kiakasztó befejezés láttán, kíváncsian várom a befejező kötete. :)

Ami nagyon tetszett: 
Humor

Ami nem tetszett: 
Talán max az, amit a spoilernél írtam. :D

Idézet:
"– Igyekezni fogok, de nincs valami hasznos tanácsod, hogyan kerüljem el a fulladást?
– Ne lélegezd be a vizet."

"– Ennek semmi értelme! – mondta.
– Azt hiszem, az önéletrajzomnak ezt a címet fogom adni – jegyeztem meg."

"– (…) Aztán éjjel odaállnék a házatok elé, és hangosan bömböltetném a zenét, hogy visszafogadj.
– Túl sok filmet nézel, Archer – kuncogtam.- Párban lehetnénk a kémiai kísérleteknél.
– Párok voltunk önvédelemórán is, nem?
– De, csak az átlagos középiskolákban inkább kísérleteket végeznek, és nem fejbe rugdossák egymást."