Toplistás szerelem

Tartalom:
"Hunter tudja, hogy az a balhé a kocsival hülyeség volt. De hát egy popsztártól mindenki azt várja, hogy őrültségeket csináljon, nem? Emiatt még nem kéne az anyjának meg az ügynökének száműznie őt a nagynénjéhez egy isten háta mögötti kisvárosba. Na és kit kérnek meg, hogy segítsen neki álruhában elvegyülni a helyi gimiben? Valami flúgos kiscsajt, aki fiúk közelében teljesen lebénul, és/vagy véletlenül kiüti őket. Remek…
De fura módon a világhírű énekestől a már-már kórosan félénk Vere valamiért mégsem jön zavarba, sőt Hunter mellett be nem áll a szája, imád vele lógni, és folyton pasiszerző tippekért nyaggatja. Vagyis a tinilányok millióinak bálványa pillanatok alatt a barát zónában találja magát. Na ehhez azért neki is lesz egy-két szava!"


Én és a könyv: 
Nagyon érdekelt és az egyik Molytól betudtam szerezni olcsón. *-*

Véleményem:
Elég sokáig törtem az agyam, hogy most végülis mi a véleményem a könyvről. Tetszett, nem tetszett? Gyorsan haladtam vele és amikor olvastam, akkor elvoltam.
De nem éreztem úgy, hogy ez most számomra teljesen tökéletes lenne.
Végül arra jutottam, hogy összességében nem volt rossz olvasmány, csak annyi, hogy semmi újat nem nyújtott és olyan közepes - amit egyszer elolvasok és jó volt, de nem feltétlen fogom állandóan levenni a polcomról.
Mondjuk tény, hogy túlzottan nagyok voltak az elvárásaim is és lehet, hogy ezért csalódtam egy picit. De egyébként nem bánom, hogy elolvastam és ahogy azt már fentebb írtam; tetszett.
Összességében; Meglehetősen más élményt nyújtott, mint azt kezdetben vártam.
Na, de a sztori és a szereplők! :D

A szereplők nagyon nem olyanok voltak, ahogy azt képzeltem.
Huntert egy bunkó sztárocskának gondoltam, de hamar megváltozott róla a véleményem. Kezdjük azzal, hogy kicsit se bunkó… Ezt mondjuk kicsit bántam. xD Vártam volna a sértett popsztárt, aki egy igazi köcsög. Hát várhattam. A sértettségét csak néha nyilvánította ki és akkor se bunkón, inkább csak elmondta, hogy ez meg az bántja. Nincs köcsög popsztár. Inkább egy meg nemértett és nehézségekkel küszködő kamasz, akinek meg kell találnia önmagát.
Vere pedig egy igazi kis szerencsétlen. De úgy őszintén és nagyon!
Van még egy lány rajta kívül, aki bevallaná két férfi egyénnek – még akkor is, ha az egyik a bátyja, a másik meg a „legjobb barátja” –, hogy a csókolózást a párnájával gyakorolta? xD
Kötve hiszem. :D De Vere ilyen!
Hunter-nek és Vere-nek is rengeteget kellett tanulnia a másiktól. És mind a ketten olyan nehézségekkel küzdöttek, ami a tiniknél gyakori. Szóval nem csak a cukormázat kapja az olvasó, hanem némi mélyebb tartalmat is.
Bár az az igazság, hogy van bőven cukormáz. Viszont az aranyos fajtából :D
És hála az égnek, hogy nem a szerelmi szenvedés a sztori fő mozgató rugója…
De megmutatja azt is, hogy a szerelem cseppet sem olyan, mint ahogy azt az ember elsőre elképzeli.
Ráadásul lehet, hogy egyes embereket félreismerünk és ez a regény erre is rámutat.
Amúgy a könyv hosszú… Nagyon hosszú, ahhoz képest, hogy semmi különös nem történt. De, hé!
Észre se vettem, hogy semmi különös nem történt. Valahogy ez a semmi kitöltötte a lapokat és fel se tűnik, hogy nem egy 200, hanem egy majdnem 500 oldalas könyvet olvastam.
Sőt… A végére még odabiggyesztettem volna egy évekkel később fejezetet. xD
Amit még hiányoltam; mellék szereplők!
Pl; Jenne nagyon hasonlít Libby-re, a Szívzűrterápiából. Vere tesója pedig igazi nagytesó – bár őt néha utáltam. xD De simán olvastam volna róluk többet is. Meg a Roth szülőkről, Nan-ről és Hunter anyjáról.

Meg több sulis jelenetet is elviseltem volna.

Ami nagyon tetszett:
Aranyos

Ami nem tetszett: 
A végére odakívánkozna nekem egy évekkel később fejezet. xD

Idézet:
"- Anya! Nan néni! Lássuk be, ez nem fog menni. Soha az életben nem olvad be a tömegbe. Kizárt. Különben is túl széles a válla, a bőre bronzbarna, olyan izmos, mint Superman, és…
– Van még valami? Forduljak körbe? – Hunter a lányra mosolygott, remélve, hogy ismét pirulásra készteti, de ehelyett magán érezte Charlie szúrós tekintetét.
Vere kétségbeesetten tárta szét a karját.
– Plusz egy bókokra vadászó, öntelt alak!"

"A magam kárán tanultam meg, hogy tudni kell kérni, még akkor is, ha az embernek könyörögnie kell."

"– Erről beszélek. Te még abban is látnál valami pozitívumot, hogy eljön a világvége, és mindent tüzes láva pusztít el. Olyan vagy, mint egy elkalandozott napsugár. Mindent megvilágítasz magad körül. Alig bírlak követni, túl sok szarsággal kell most foglalkoznom. Azt hiszem, simán csak megijesztettél, túl sok volt nekem ez a ragyogó boldogság."

"Folyton arra számítok, hogy egyszer csak megszólalsz, és mondasz valami drámait. – Mélyebbre vette a hangját. – „Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban…"