"Mikor egy idegen fiú száguld le a patak melletti töltésen, és épp a lába előtt ér földet, a tizenhét éves adrenalinfüggő Deznee Cross úgy dönt, kihasználja a lehetőséget, hogy felbosszantsa apját, ezért hazaviszi a titokzatos, jóképű, jégkék szemű srácot. De valami nem stimmel Kale-lel. Dez cipőjét hordja a zuhany alatt, lenyűgözik az olyan tárgyak, mint egy DVD, vagy egy váza, és mintha attól tartana, hogy a lány egy érintésétől elporladna. De egyszer csak megjelenik Dez apja, fegyverrel a kezében, és jóval többet tud Kale-ről, mint kellene. Dez rájön, hogy sokkal több van a fiúban – és az apja „ügyvédi irodája" is más – mint az elsőre látszott. Kale a Denazen részvénytársaság rabja volt – egy szervezeté, amely összegyűjtötte a „különleges" gyerekeket, akiket csak a Hatosnak neveznek, hogy fegyverként használja őket, egy egész életen át. Á, igen, és az érintése? Az halálos. Dez és Kale mindenre elszántan csatlakozik a Hatoshoz, hogy legyőzzék a Denazent, mielőtt azok kapják el őket és Dez apja rájön a legnagyobb titokra. A titokra, melyet Dez egész életében meg akart óvni. A titokra, melyért Kale ölne, hogy megóvja."
Én és a könyv:
Ballagási ajándék volt.
Véleményem:
Nagyon akartam szeretni ezt a könyvet, de nem jött össze. Azt hiszem a fő-bajom Dezel volt, akit sehogy se tudtam megkedvelni. Kicsit Stockholm-szindrómás lehet a csaj, mert én nem szöknék el valakivel, aki ki akart nyírni... O.o Jajj és kb. a 174. oldaltól akasztott ki a legjobban, amikor követeli Alextől, hogy segítsen neki. -.-" Kale aranyos volt, de nekem egy kisgyerek jutott róla eszembe... azokba meg nem szeretek bele. De ez a későbbiekben változott a személyiségén. Csak hát... nem tudom. Plusz nekem Kale már túlzottan romantikus volt. Mindegy. XD Komolyan mondom... szerintem én legjobban Deznee apját bírtam. Lehet, hogy gonosz volt, de valahogy mégis bírtam. Meg nekem még nem tetszett, hogy a végén már boldog-boldogtalan Hatos volt. Viszont a legtöbb képességet tök jónak találtam.
Moly.hu-n nagyon gondolkodtam, hogy három vagy két és fél csillag legyen, de végül megadtam neki a hármat. A három csillagot a végének köszönheti. A csata és a magyarázatok tetszett. Illetve még az tetszett, hogy ahhoz képest, hogy csak első kötet sok volt a tipi-tapi és a smaci. ;)
Egyenlőre nem tudom, hogy a folytatást elolvasom-e.
Ami nagyon tetszett:
Csata
Ami nem tetszett:
Én nem bírtam Dezt.
Idézet:
"Már félúton voltam Kale felé, mikor valami eltalált. Egy szék. Valaki egy széket vágott hozzám. Mi a franc akart ez lenni? Pankráció?"
"– Üdv újra, Mr. Cross!
Apa közömbös arccal visszaköszönt.
– Mr. Mojourn. Micsoda kellemetlen meglepetés!
Alex mosolygott, és a széktámlára támaszkodott.
– Hasonlóképpen érzek, uram."
"– Nem járt itt senki? – kérdezte az egyik öltönyös.
– Valójában egy egész focicsapatot rejtegetek a szekrényemben, szóval, ha nem bánják, vissza is mennék hozzájuk."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése