"A vámpír horda 150 évnyi pokoli kínzása után, Lachlain, a Lykae (vérfarkas) klán királya kiszabadul fogvatartói kezéből. Bizonytalan, tele gyűlölettel mégis megtalálja társát egy finom és törékeny vámpírban, aki után már 1200 éve vágyódik. Emmaline Troy a félénk, mindentől óvott félig vámpír félig valkyrie fiatal életében először (még csak 70 éves) utazik Párizsba, nagynénjei féltő védelme elől, hogy információt gyűjtsön szüleiről. A dühödt Lykae elrabolja és egyik pillanatban gyengéden viselkedik vele, ám amikor ráébred, hogy vámpír, őrjöngeni kezd…"
Én és a könyv: Megint megtettem. Csak belekezdtem anélkül, hogy olvastam volna a tartalmat. XD
Véleményem: Először is leszögezném, hogy +18-as könyv! Szóval aki ezt nem szereti az inkább válasszon magának mást. :D Elég furcsa szemmel néztem rá az elején. Folyamat ráncoltam a homlokomat és vörösödtem, de nagyon. XD Ráadásul mivel nem olvastam a tartalmat, valami egészen másra számítottam. Megmondom őszintén valami olyanra gondoltam, mint a Vacsora a vámpírral - csak perverzebb kiadásban. XD Hát nem! Emma vámpír és félig valkűr. Egész eddig a saját kis életét élte, mindentől óvták és írtozik a fájdalomtól, ráadásul meglehetősen félénk és elég nyámnyila. Lachlain pedig erőszakos, vad és kissé megfejthetetlen. Szerencsére szereplőink átesnek egy kisebb jellemfejlődésen. Emma megerősödik, bátrabb lesz. Lachlain pedig rátalál a gyengédebb énjére.
Érdekes volt megismerni a szokásos természetfeletti lényeket egy újabb változatban. Külön tetszettek a valkűrök. :)
Akció úgy igazán csak a végén történik, de én az elejét se untam. Érdekes volt nézni a párosunk... Öhm... kínlódást. XD Plusz volt pár vicces beszélgetésük is. A vége sejthető volt, engem nem lepett meg. Sőt talán kicsit nagyobb bonyodalomra és drámaibb befejezésre számítottam, de azért így is tetszett. Egyenlőre nem tudom, hogy a folytatást is elolvasom-e.
Ami nagyon tetszett:
A két főszereplő jellemfejlődése.
Ami nem tetszett:
...
Idézet:
"A kézen fogva andalgó párok mintha direkt gúnyolódtak volna a magányán. Rosszul látja, vagy az emberek tényleg sokkal szerelmesebbnek tűnnek ebben a városban? Különösen tavasszal. Dögölnétek meg, rohadékok!"
"Érezte, hogy a vérfarkas megfeszül.
– Hol a blúzod többi része? – sziszegte
Az egyedi tervezésű darab szabadon hagyta a hátát, és mindössze egy vékony masni tartotta egyben. Emma nem számított arra, hogy le kell venni a kabátját, vagy ha igen, akkor is csak a kocsiban.
Emma meglepődve fordult hátra.
– De furcsa! Az előbb még megvolt – mondta ártatlanul."
"– Az egyik pillanatban kedves vagy velem, a másikban gyűlölsz… és azonkívül, hogy… nincs bennünk semmi közös… erőszakos vagy, nincs önuralmad, és egyáltalán nem törődsz az érzéseimmel, nem tartod be az ígéreteidet és ráadásul nyakunkon az örökösödés, és…
– Ne fogd vissza magad, asszony! – szakította félbe a férfi, fensőbbséges mosollyal arcán. – Örülök, hogy mindezt ilyen szépen átgondoltad és kapcsolatunkat az összes lehetséges aspektusból kielemezted.
Emma ökölbe szorította kezét tehetetlen dühében."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése