Cinder

Tartalom:
"126 évvel a IV. világháború után emberek és kiborgok népesítik be Új Peking utcáit. A népességet halálos járvány tizedeli. Az űrből kegyetlen holdlakók figyelnek és várnak a megfelelő alkalomra… Senki sem sejti, hogy a Föld sorsa egyetlen lány kezében van… 
Cindert, a tizenhat éves kiborgot a társadalom nagy része technológiai tévedésnek tartja, mostohaanyja pedig ki nem állhatja. De a kiborglétnek is megvannak a maga előnyei: Cinder szinte mindent meg tud javítani (robotokat, lebegőjárműveket, sőt még a saját meghibásodott alkatrészeit is), ezért Új Peking legjobb műszerészének tartják. E hírnevének köszönheti azt is, hogy Kai herceg személyesen keresi fel, hogy hozza helyre meghibásodott androidját. A megbízás „nemzetbiztonsági ügy”. 
Vajon tényleg Cinder kezében van a Föld jövőjének kulcsa? Vagy a holdbéli királynőnek sikerül varázserejével és más fondorlatokkal meghódítania Kai herceget és vele az egész világot? A Holdbéli krónikák első könyve Hamupipőke klasszikus meséjét kombinálja a Terminátor és a Star Wars elemeivel. Az eredmény egy fantasztikus, magával ragadó történet."




Én és a könyv:
Nagyon sok blogon olvastam róla és szinte csak jót, úgyhogy felkeltette az érdeklődésemet.  (Bár se a robotokat, se Hamupipőkét nem szeretem túlzottan XD)

Véleményem:
Hát rögtön az elején ledöbbentem, hogy nem E/1. személyben fogom olvasni a történetet. Már annyira hozzászoktam az ilyen típusú könyvekhez, hogy az E/3. személy, furának számít. Na de a kezdeti döbbenetem után következett az, hogy nagyokat néztem, mert fura volt ez a kiborg dolog is. Még azon is elgondolkodtam, hogy valamit elnéztem és a csaj robot, és ez inkább valami Pinkkó sztori lesz. XD Aztán megjelent a herceg! Jujjj! De cuki egy karakter! Tökre oda voltam érte. (Bár bevallom... a hercegek eléggé a gyengéimmé váltak) De megjegyezném azt is, hogy azért neki is vannak hibái. Végül aztán egyre inkább fogytak a lapok, gyorsan haladtam és kíváncsi voltam a végére, mivel azt hittem, hogy egy befejezett véget kapok. XD De aztán nem! Ez is kicsit ledöbbentett. Meglepődve nézegettem, hogy jééé... nincs több oldal. Mérges is voltam. XD
Maga a sztori: Nagyon kiszámítható volt. Már a 4. fejezetben tudtam, hogy mi lesz a történet bonyodalma.

Viszont humoros és könnyed. Ráadásul a mese főbb elemeit is tartalmazta, de nem pont ugyanazt lemásolva.
Cinder szimpi volt, de a végén tanúsított viselkedését és a meggondolatlan tettét, nem tudtam hova tenni. Nem volt rossz könyv és nagyon élveztem. 

Ami nagyon tetszett:
A poénok.

Ami nem tetszett:
Hát... nem is tudom. Nem tudok semmi extrát kiemelni. (Azon kívül, hogy azt hittem befejezett könyvet tartok a kezemben. XD)

Idézet:

"- A praktikum maga. A bénító nyílhegyeket pedig itt lehet berakni – nyitotta ki a tenyérbe rejtett rekeszt, amelyben egy tucat parányi nyílvessző sorakozott. – Ha a rendszer frissül, gondolativezérléssel is működtetheti. 

- Ez… ez szuper! Ha majd ott állok a bitófa alatt, néhány bámészkodót frankón magammal vihetek. 

- Pontosan! – vont vállat a doktor."

"– Jaj, istenem! – motyogta. – Azt hittem, ezen már túl vagyunk! 
– De most valamivel kedvezőbb választ remélek. És egyre elkeseredettebben reménykedem. 
– Mily elragadó! 
– Na, kérlek! – rándult meg Kai ajka. 
– Miért? 
– Miért ne? 
– Úgy értem, miért én? 
Kai a zsebébe dugta a hüvelykujját. 
– Hogy ha a lebegő, amivel vészhelyzet esetén menekülnöm kell, lerobban, legyen valaki, aki meg tudja javítani."