Elakadó lélegzet

Tartalom:
"Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete."


Én és a könyv: Megígértem Biának, hogy elolvasom. :)


Véleményem:
Ezt nagyon át kell gondolom. Mármint... másra se tudok gondolni, mint a végére. Úgy értem... ez most komoly? Tényleg így kellett befejezni??? Mi ez már??? XD De köszönet Biának, aki eme hatalmas felháborodásomat kicsit csitította egy novellával, ami a befejező fejezet után van. Méghozzá Evan szemszögéből. Na de... eleget nyafogtam a vége miatt. XD 
Maga a könyv: Nem is tudom mit írhatnék róla? Nincsenek jó szavak rá, hogy milyen is ez a könyv. Erős érzelmeket vált ki az emberből: bánat, düh, boldogság. Semmi máshoz nem tudnám hasonlítani és legalább egyszer mindenki elolvashatná.
Szörnyű dolog, olyanról olvasni, hogy valakit bántanak, kínoznak. Egyszerűen rosszul vagyok az ilyen emberektől, mint Carol. Volt szerencsém hasonló embert ismerni...  Carolról szólva: Ez a nő egy elmebeteg, pszichopata. Elnyerte a legutáltabb karakter pozícióját. A bántalmazós részek nagyon brutálisak és az embernek görcsbe szorul tőlük a gyomra, hogy "úristen ez szörnyű". Meg nem tudtam megérteni, hogy miért utálja annyira Emmát? Bár az ilyen embereknek nem is kell indok... elég, ha rosszul veszed a levegőt és már kapsz egyet. (mint mondtam... volt "szerencsém" ismerni egy ilyen embert) 
George: Ki ez az ember? Hogy lehet valaki ennyire vak? Vagy csak egyszerűen nem is akarta látni azt ami a szeme előtt zajlik. Őt is majdnem annyira utáltam, mint a feleségét. Ő tudott volna tenni ellenne, de mégsem tett!
Viszont ott van Evan. Óh, Evan! Elolvadok. Annyira tökéletes. Kedves, enyhén nyomulós (de nem túlzottan), tud főzni, van motorja, romantikus, kedves, türelmes és még sorolhatnám. /Pedig én nem vagyok oda a jófiú karakterekért, de őt imádom./ Szerelem volt első olvasásra. *-* (Talán kicsit túl tökéletes... de nem gond! XD Könyvben elmegy!)
Emmát néha nagyon tudtam utálni. Néhány döntését nem értettem. Viszont csodáltam is, mert én biztos nem bírnék ki ennyi megpróbáltatást. Viszont nem tudtam 100%-ig megérteni, hogy miért nem mondja el senkinek a bántalmazást. Ráadásul ott van a Drew-es rész. Minek kellett azt? Nem értettem, hogy Emma azt miért csinálta.
Sara: Örültem annak, hogy a főszereplőnek van egy legjobb barátja. Sara pedig tényleg legjobb barát!
Ui: Nem tudom elképzelni, hogy a folytatás miről fog szólni. O.o 

Ami nagyon tetszett:
Evan!!!!
Nagyon tetszett az Utószó is. :)

Ami nem tetszett:
A Drewes részek. Úgy felhúzott.


Idézet:


"Lélegezz! Nagyot nyeltem, mert fojtogatott a sírás, és dühös voltam magamra, amiért ilyen gyenge vagyok."

"– Jó – felelte félvállról. – No és mi történt? Félórája várom, hogy felébredj. Ha még sokáig alszol, ugráltam volna az ágyadon. Megcsókolt végre? 
Leesett az állam. – Sara! 
– Végre! – vigyorgott kajánul. Nem volt szüksége további megerősítésre. – Milyen volt? 
– Hagyd abba! – parancsoltam. 
– Olyan jó volt?"

"Életem billegő mérlegén volt szerelem és volt veszteség, olyan sok veszteség, amennyiről sose hittem volna, hogy elviselhetem. Ám a szerelemre nem számítottam, és majdnem el is szalasztottam, mert túlságosan rémült és bizonytalan voltam, hogy adjak neki egy esélyt."