Menedék

Tartalom:
"A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.

Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.

Köszöntünk az apokalipszisben!"

Én és a könyv:

Hát egy ideje már elszerettem volna olvasni, mert sok jót hallottam róla. Ráadásul disztópia, amiket imádok :D

Véleményem:

Miközben olvastam az volt bennem, hogy: Jé! Ez tökre hasonlít a Kezek és fogak erdejére. Viszont! Ebben nem olyan idegesítőek a szereplők. A csaj szereplő -Pikk - nem nyafog állandóan és nincs az, hogy nem tudja mit akar. Oké, kicsit összezavarodott és volt, hogy leütöttem volna. XD Akkor a férfi főszereplőnk, Fakó... imádtam és imádtam... de aztán... amikor eltávolodott és úgymond magába-fordult... hát én Pikk helyébe beolvastam volna neki. Az utolsó fejezeteknél megbocsájtottam neki... de azért még haragszom rá. XD
Az elszigeteltség és a szigorú szabályok itt is megvoltak. Az erős életben marad a gyenge meghal. Meg a különböző szabályok, hogy valaki vadász, a másik nemző, a harmadik pedig építő. De a legjobban a névválasztó ceremónia tetszett. (Ennek köszönhetőek a furábbnál-furább nevek. Pl: Kő, Réz, Lobogó, Mészfal, Selyem stb.) 
Igazából túl sok újdonságra nem kell számítani ebben a regényben. A szokásos apokaliptikus események: szörnyekkel, drámával, szomorúsággal és tudatlansággal. :D Szóval újat ugyan nem hozott, de nekem kellemes időtöltés volt. A folytatásra is kíváncsi vagyok... csak még nem tudom, hogy arra mikor kerítek időt.

Ami nagyon tetszett:
A névválasztó ceremónia.

Ami nem tetszett:
Kósza, menj haza! XD