A halál csókja

Spoilert tartalmazhat az előző kötetekre nézve.
Tartalom:
"Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának, és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett. Rose nehezen összepontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört. Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtunkon kívül utat nyitnak a Szent Vladimir Akadémiába a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar."




Én és a könyv:
Tetszett az első két kötet, úgyhogy még szép, hogy folytattam. :D

Véleményem:
Kész! Végem van! Tuti, hogy ez a legjobb vámpíros könyv, amit valaha írtak. Eddig ez a kedvenc kötetem, de persze a több is szuper jó.  Kicsit lassan kezdődtek meg az események, de amikor végre beindultak! Akkor aztán pörgött minden. Nem győztem falni a sorokat. Ebben a kötetben már határozottan Dimitrij és Rose a kedvenc szereplőm. Annyira jóóók! *-*  Itt ... Lissa volt a legunszimpatikusabb. Alapjáraton kedvelem Lissat, de ebben a részben meglehetősen önzőn viselkedett. (bár, ha úgy nézzük, akkor teljesen érthető volt, hogy miért ilyen.) Viszont nagyon örültem, hogy Rose végre előtérbe helyezte saját magát is. *-* Ehhez pedig kellett Lissa önzősége. (Bár nem örültem az oknak, ami miatt előtérbe kellett helyeznie magát XD)
Aztán jön ugye az a rész, ami miatt Rose előtérbe helyezi a saját érzéseit és vágyait - jobban mondva, ami miatt -, ahol hangosan felkiáltottam: NEEEE!!! ILYEN NEM TÖRTÉNHET!!! - de mégis megtörtént. XD

Előre szólok, aki netán még nem szerezte be a következő kötetet, az bele se kezdjen ebbe! Nem fogja kibírni, hogy ne vesse rögtön rá magát a folytatásra.

Ami nagyon tetszett: 
Óh!!! *-* A kunyhós jelenet. :3

Ami nem tetszett:
Ilyen nem volt. :P


Idézet:

"Adrian felsóhajtott, majd rám összpontosított. Olyan volt, mintha egy zöld tengerbe merültem volna. Semmi nem létezett a világon a szemét leszámítva. 
– Meg akarlak csókolni, Rose – mondta gyengéden. – És azt szeretném, ha te is akarnád. 
A teste minden része – az ajka, a keze, az illata – egy csapásra átvette felettem a hatalmat. Mindenhol melegséget éreztem. Minden porcikám arra vágyott, hogy megcsókoljon. Semmi nem létezett az életben, amit jobban szerettem volna, mint azt a csókot. Felfelé billentettem az arcom, az övé felé, ő pedig lehajolt. Szinte éreztem az ajkai ízét. 
– Szeretnéd? – kérdezte még mindig bársonyos hangon. – Szeretnél megcsókolni. 
Még hogy szeretném-e. Minden elmosódott körülöttem. Csak az ajkait láttam. 
– Igen – válaszoltam. Az arca közelebb került az enyémhez, a szája csak egy lélegzetvételnyire volt az enyémtől. Annyira, annyira közel voltunk, és akkor… 
– Kész, ennyi – szólalt meg és hátralépett. 
[…] 
– Hmm – jegyeztem meg, 
– Hmm? – kérdezett vissza Adrian, miközben vidáman nézegetett. 
– Hmm. 
A harmadik „hmm” nem tőlünk érkezett. Végignéztem a folyosón, és Christiant pillantottam meg, aki minket nézett. Szétváltunk Adriannel, pontosan, amikor megszólalt a csengő. 
[…] 
– Téged mit érdekel ez? – kérdeztem. – Örülnöd kéne. Ez azt jelenti, hogy nem Lissára hajt. 
– Lehet, hogy mindkettőtökre hajt. 
– Mi, hirtelen a bátyám lettél? 
– Ingerült – válaszolta Christian –, az lettem hirtelen."