Dermesztő ölelés

Spoilert tartalmazhat az előző kötetre nézve.
Tartalom:
"Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg. 
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemesi családot lemészároltak. Így az iskolának a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathaway-re. Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van."


Én és a könyv: 
2014. első könyve. :D  A Vámpírakadémia tetszett és érdekelt, hogy alakul a szereplők sorsa. :)

Véleményem:
Egyre jobban kezd megtetszeni ez a sorozat. Az egész sztori és a karakterek: Hűűű, meg haa! Még mindig Christan a kedvencem, de most már sokkal közelebb érzem a többi szereplőt is. Rose eszméletlen jó karakter és Dimitrijt is kezdem megkedvelni. Ráadásul kapunk újabb karaktereket: Adrian, Rose anyja, Tásá stb. Ez a kötet is rengeteg akciót és érdekességet tartalmazott, de mégiscsak Rose és Dimitrij tartja fenn leginkább az érdeklődésemet. Vajon, hogyan alakul a kapcsolatuk? O.O Ebben a kötetben is tökéletes a humor, a szarkazmus és kezdem úgy érzeni, hogy MINDEN!!!

Ami nagyon tetszett:
Nagyon sok jó rész van, de talán a kedvencem a vége: izgalmas, szomorú, kicsit drámai, érdekes és romantikus.

Ami nem tetszett: 
Ilyen nem volt!!! :D

Idézet:

"Rémület és döbbenet kerített a hatalmába, olyan erővel, hogy azt hittem, darabokra szakad a lelkem, hogy a világ ott helyben megáll – mert az biztos, biztos, hogy így nem mehet tovább. Senki nem folytathatja ezek után. Ki akartam sikoltani a fájdalmamat a világegyetembe. Addig akartam sírni, amíg el nem olvadok. "


"– Miért hív téged Gyimkának? 
Lágyan elnevette magát. Aznap rengeteget hallottam nevetni, és úgy éreztem, nem bánnám, ha még többet hallanám. 
– Az a Dmitrij becézése. 
– Ebben semmi logika nincsen. Egyáltalán nem hasonlít a Dmitrijre. Téged, nem is tudom, Diminek vagy valami ilyesminek kéne becézni. 
– Az oroszban ez nem így működik – jegyezte meg Dmitrij. 
– Az orosz fura nyelv. – Oroszul a Vaszilisza becézése Vászja, amiben szintén semmi logikát nem láttam. 
— Az angol is. 
Ravasz pillantást vetettem rá. 
– Ha megtanítasz oroszul káromkodni, előfordulhat, hogy más szemmel kezdek nézni a nyelvre. 
– Már így is túl sokat káromkodsz. 
– Csak szeretném kifejezni magam. 
– Jaj, Róza… – sóhajtott fel Dmitrij, és ebbe beleborzongtam. A Róza a nevem volt oroszul. Szinte soha nem használta. – Te jobban ki tudod fejezni magad, mint bárki más, akit ismerek."