Nélküled

Tartalom:
"Folytatódik Penelope Douglas nagy sikerű sorozata, a Fall Away.

Voltál már olyan dühös, hogy örömöd lelted abban, ha ütsz-vágsz? Vagy annyira tehetetlen, hogy teljesen tompának érezted magad? Az utóbbi néhány évem erről szól. A düh és a közöny két véglete között élek, átmenet nélkül.

Van, aki utál ezért, és vannak, akik félnek tőlem. De senki sem bánthat, mert nem érdekel semmi és senki.
Tatumot leszámítva.
Annyira szeretem, hogy már utálom. Barátok voltunk, de rájöttem, hogy sem benne, sem másban nem bízhatok. Ezért megbántottam. Ellöktem magamtól.
Mégis szükségem van rá. Amint meglátom, elememben érzem magam. Minden indulatomat rázúdíthatom. Belekötök, ellenszegülök, szívatom. Ez lett a lételemem.
De elment. Franciaországban volt egy évig, és más emberként jött haza.
Ha most támadom, már visszatámad.

A Szívatás Tate történetét mesélte el. Most kiderül, miként élte meg ugyanazt a másik főszereplő, Jared."



Én és a könyv: 
Gondoltam jobban megértem Jered viselkedését. Plusz egyik ismerősöm felajánlotta, hogy kölcsönadja.

"A tegnap örökké tart. 

A holnap soha nem jön el."

Véleményem: 
Ugye ez a regény a Szívatás, csak éppen nem Tate szemszögén keresztül láthatjuk az eseményeket.
A mesélő ezúttal Jered! :D Yippiii!
Vagy inkább mégse... -.-
Már most bocsánatot kérek azoktól, akiknek tetszett. De muszáj kiírnom magamból a bosszúságomat.
Tipikusan az a fiúszemszög, ahol jobban jártam volna, ha el sem olvasom. :D
Persze biztosan sokaknak tetszett, de nekem egy kínszenvedés volt a végére érnem.
Tévedés ne essék! Az első rész - Tate szemszöge- tetszett.
Igaz nem volt tökéletes, de azt mondtam rá, hogy jó és inkább csak a vége volt az, ami nem nyerte el a tetszésemet.
Itt sajnos nem mondhatom el ugyanezt.
Először is jó sokáig tartott elolvasnom, mert nem kötött le.
Egy hónapig. Nálam ritka, ha valamit ennyire sokáig olvasok.
Állandóan félretettem napokra, hetekre. Sokszor eszembe jutott, hogy hagyom az egészet és inkább félbehagyom. De csak megküzdöttem vele. :D
Túl sok új jelentre senki se számítson. (Bár ez nem is lenne olyan hű, de nagy gond; Hisz a Luxen sorozat Oblivion kötete is ilyen volt, de az tetszett.)
Viszont arra mindenki készüljön fel, hogy Jerednek minden második oldalon merevedése lesz. :D
Tök jó arról olvasni, hogy a vér a farkába száll és úgy megdugná Tatet. Meg, hogy olyan szexin feszül a melleire a ruha és jajj a lábai milyen hosszúak, meg izmosak ^^
Ja, hát ez nekem már túlzottan is pasi szemszög volt. xD
De a legnagyobb gond az egésszel az, hogy ez miatt a kötet miatt konkrétan megutáltam Jered-et.
Annyira gáz a srác! Tate könyvében még úgy ahogy együtt éreztem vele. Igaz nem nagyon értettem, de elfogadtam.
Erre tessék; Kaptam egy hisztis kölyköt, akinek igazából semmi baja nem volt a csajjal, csak bevágta a durcát. Miért is?

Egyetlen kicseszett nyár miatt.
És mert magában eldöntötte, hogy Tate nem szereti őt, és ő totál egyedül van és jajj, de rossz neki, mert az apja bántotta és, mert vele senki nem foglalkozik, ő senkinek nem kell.
Óh, elmész ám a pics*ba!
Az egész szituációt saját magának mesélte be. Saját magával hitette el a sok marhaságot. Az apja pedig egy nyár alatt ekkora hatással lett volna rá? Hm... Nekem az egész nem volt eléggé életszerű.
Oké, hogy ott van az is, hogy az anyukája meg alkoholista... De épp ezért volt szuper dolog, hogy ott van neki Tate. Ő meg gondolt egyet és áldozatot csinált magából!
Fhú, nagyon felbosszantott!
Elismerem, hogy vannak ugyan jó gondolatai, pillanatai a regénynek, de sajnos számomra mind eltörpül Jered idiótasága mellett.
Pozitívum még az, hogy kicsit megbocsátottam K.C. viselkedését, és ennek a kötetnek köszönhetően már nem tartottam akkora dögnek. Bár én mindenképpen furcsállom, hogy ezt miért nem lehetett elmondani Tatenek.
A következő kötetre még mindig kíváncsi vagyok, ami Madoc sztoriját fogja elmesélni. :) Sőt most már Jax sztorija is nagyon érdekel. :D Szóval, ha megjelennek biztos elolvasom őket.

Ami nagyon tetszett: 
Különösebben semmit nem tudok kiemelni.

Ami nem tetszett: 
Jered gondolkodása!

Idézet:
"Amikor szeretsz valakit, mindig többre vágysz belőle."

"Ez az a pillanat,amikor tudod,hogy megkaphatod,amit akarsz,ha elég bátor vagy ahhoz,hogy kinyúlj érte. Egy töredékmásodperc, ami mindent megváltoztathat."

"– Indulhatunk? – szólalt meg Madoc Tate másik oldaláról. Tate szorítása enyhült a karomon, és éreztem, ahogy felsóhajt.
– Naná – bólintott Madoc felé. – Ez egy nagyszerű barátság kezdete.
– Lehetne egy nagyszerű pornó kezdete is – vágott vissza Madoc, mire ökölbe szorítottam a kezemet.
– Rohadék! -kiáltottam félig bosszúsan, félig viccelve. – Ma este megkapod a magadét – figyelmeztettem, de ők ketten csak nevettek."

"Jézus, már nem is tudtam, hogy mit akarok. Békén akartam hagyni. El akartam felejteni. De aztán mégsem.
Lehet, hogy csak át akartam ölelni és belélegezni az illatát, amíg már nem tudok visszaemlékezni arra, hogy ki vagyok.
De nem tehettem. Gyűlölnöm kellett őt. Gyűlölnöm kellett, mert ha nincs miben levezetnem az energiámat, akkor megint kifordulok magamból."