Vészmadarak

Tartalom:
"Miriam Black tudja, hogyan fogsz meghalni.

És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.

Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.

A remekül megírt Miriam Black regények tévésorozat adaptációja már előkészületben van."


Én és a könyv:
Nagyon tetszett a borító és a tartalom

Véleményem: 
Amikor elkezdtem a regényt fel voltam rá készülve, hogy tele lesz mocskos beszéddel. De még így is meglepődtem, mert itt bizony tényleg mocskosul beszélnek. Nem csak olyasmikkel dobálóznak, hogy baszki vagy a rohadt életbe.
Még jó, hogy a magyar nyelv ilyen választékos a káromkodás terén. xD
Szoknom kellett a stílusát és a főszereplőt.
Hát kellett neki kb. 90 oldal mire kezdett érdekelni, hogy mi fog kisülni belőle.
De utána már nagyon érdekelt.
Plusz kíváncsi voltam Miriam múltjára is.

A sztori ugyanis két szálon fut egy ideig.
A jelen, illetve egy interjú. Az interjún Miriam mesél a képességéről és arról hogyan jutott el idáig. Ez szuper volt, mert így legalább sok dolgot megtudhattunk anélkül, hogy a kezdetektől indult volna a könyv.
Miriam pedig nem az a tipikusan szerethető szereplő és nem tökéletes. De nem is kell annak lennie, mert ő nagyon kemény csaj, akinek a legfontosabb az, hogy napról-napra boldoguljon. Viszont szerintem kissé megkeseredett karakter, bár teljesen érthető a múltját és a jelenét tekintve.
Az tuti, hogy van egyfajta stílusa, ami nem feltétlen fog mindenkinek tetszeni.

Rajta kívül még van pár fontosabb szereplőnk, de pl. a tartalom csak Louist említi, ezért én se lövöm le a poént.  Amúgy Louis nekem tök semleges volt. Kedves fickó, rossz helyzetbe keveredve.
Nem volt egy bájos lányregény, ez tény :D
Kegyetlen részletességgel kaphatjuk meg a dolgokat. Én még kicsit emésztgetem; Most jelenleg nem nagyon tudom, hogy tetszett-e vagy sem. Rossz az nem volt. Ez tuti.

Ami nagyon tetszett: 

A vége.

Ami nem tetszett: 

Voltak momentumok, amiket egyszerűen kitöröltem volna.

Idézet:
"– Az élet már csak ilyen. Néha jó dolgok történnek, néha pedig rossz dolgok. A rossz dolgokkal pedig meg kell békélned, különösen, ha nem tudsz változtatni rajtuk.
– És ha tudsz változtatni rajtuk?

– Akkor átkozottul meg kell tenned mindent a megváltoztatásuk érdekében."

"– Ez nem így működik – világosítja fel Miriam, és érzi a véres csípést, ahol beleharapott a saját arcába. – Nem győzheti le a rendszert. A ház mindig nyer."

"Miriamet nem könnyű meglepni. Sok mindent látott, és ezek idővel acélgyapotként működnek; ledörzsölik róla minden, a világról alkotott feltételezését. Egyszer látta, amint egy öreg fekete nő odaszarik az országút mellé. Egyszer tanúja volt annak, ahogy egy nő halálra ver egy férfit annak saját műlábával, mert azt hitte, megcsalja. Látott vért és okádékot és autóroncsokat és röntgenfelvételeket ipsékről, akik fura dolgokat dugtak fel a segglyukukba (például villanykörtét meg magnókazettát meg összecsavart képregényt), és legalább két férfit, akiket halálra tapostak a lovak, amelyeket meg akartak baszni."