Életem a szomszédban

Tartalom:
"Garrették megtestesítenek mindent, ami Reedékre nem jellemző. Hangosak, rendetlenek, szeretetteljesek. Samantha Reed a magasleséből minden nap azt kívánja, bárcsak egy lenne közülük… egészen addig, amíg egy nyári éjjel Jase Garrett fel nem mászik mellé és meg nem változtat mindent.
Miközben ők ketten szenvedélyesen egymásba szeretnek az első szerelem minden ügyetlenségén és nagyszerűségén át botladozva, Jase családja befogadja Samanthat még ha ő titkolja is Jase-t a saját családja előtt. Ekkor valami elképzelhetetlen történik, és Samantha lába alól kicsúszik a talaj. Hirtelen egy lehetetlen döntés elé állítja a sors. Melyik tökéletes család fogja megmenteni őt? Vagy talán itt az ideje, hogy saját magát mentse meg?
Egy magával ragadó első könyv családról, barátságról, első szerelemről, és arról, hogyan légy hű az egyik emberhez, akit szeretsz anélkül, hogy elárulnád a másikat."

Én és a könyv:
Kihívás miatt olvastam el.

Véleményem:
Egy könnyed kis nyári olvasmány, ami tényleg az első szerelemről, a családról és a barátságról szól.
Ez egy nagyon bájos, szeretetteljes kis sztori volt.
Ha négy évvel ezelőtt olvastam volna el, akkor akár kedvenc is lehetett volna.
A közepe kicsit unalmasabb volt, de még így is jó volt olvasni ezt a szerelmet, amibe a bizonytalanságot és a bénázást is belevették.
Plusz tetszett, hogy az írónő nem rontotta el ostoba, értelmetlen hisztikkel.
Sok komoly témát is érint; Végül is az írónő csomó témát összegyúrt. Társadalmi megkülönböztetés, rossz szülő-gyerek viszony, eltávolodás, függőségek. És szerintem jól ábrázolja a szituációt + a karaktereket is.

Samantha-t hamar meg lehet kedvelni. Tipikus jó kislány, aki minden szülő álma. Kedves és nem előítéletes. Kívülről tökéletesnek tűnik, de belül sokszor ő is bizonytalan és néha küszködik.
Viszont az anyja... Tényleg nagyon durva volt, ahogy viselkedett. Főleg a végén. Alapból nem bírom az ilyen sznob embereket, akik lenéznek valakit, akit nem is ismernek... De amit a végén tett az tényleg durva volt.
Nan karakterén nagyon meglepődtem, valahogy nem ezt vártam volna tőle. De igazából tetszett, mert ezzel azt szimbolizálta számomra az írónő, hogy;
Spoiler!!! a barátságok sem tartanak mindig örökké. Mondjuk attól még nem volt szép dolog. Spoiler vége!!!
Ott van még Tim is, aki szintén nehézségekkel küzd. Az olvasó pedig azon gondolkodik, hogy vajon sikerül-e neki összeszednie magát?
Na meg persze ott van Garrett család. Őket csak szeretni lehet. Valóban rengeteg a gyerekük és nincs túl sok pénzük sem, de csupa szeretet az otthonuk.

Jase egy rendes jó fiú, akinek bármelyik lány örülne és mégse esik át a ló túloldalára - szóval nem válik meseszerűen tökéletessé.
A közepe kicsit unalmasabb, de összességében tetszetős kis történet volt. :)

Ami nagyon tetszett: 
Garrett család

Ami nem tetszett: 
Közepe kicsit uncsi

Idézet:
"– Milyen tiszta ez a szoba. Mindig ilyen?
Úgy érzem, védekeznem kell, majd amiatt érzem, hogy védekeznem kell, hogy úgy érzem, védekeznem kell.
– Általában. Néha azért…
– Egy kicsit megvadulsz, és nem akasztod fel a köntösöd? – fejezi be a mondatom."

"– Nem árt vigyázni azokkal az arcokkal, akik azt hiszik, ismerik az egyetlen igaz utat – teszi hozzá megfontoltan Jase. – Még a végén átgázolnak rajtad, ha az útjukba kerülsz."

"De nem azokkal az emberekkel kellene a legőszintébbnek lenned, akiket igazán szeretsz? Nem ez lenne a lényeg?"

"– Mind megérdemlünk egy második esélyt, nem?"