Opposition – Ellenállás (Luxen 5.)

Spoilert tartalmazhat az előző kötetekre nézve!!!!!

Tartalom:
"Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.

Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.

Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót…"

Én és a könyv:

Hatalmas Luxen rajongó vagyok és ez a kötet a befejező rész.

Véleményem: 

Természetesen az elsők között szereztem be a kötet és már rég elolvastam, csak a blogra nem került fel az értékelés.

A könyv szinte teljesen ugyanott folytatódik, ahol a negyedik kötetkor elbúcsúztunk. 

Tetszett az utolsó rész, de azért nem ez lett a kedvenc kötetem. Kezdve azzal, hogy ez az utolsó és ez elszomorít. Aztán folytatva azzal, hogy a végén volt egy csöppnyi hiányérzetem.

De még mindezek előtt....... :D

Igazából még a molyos értékelésemben elfogult fangirl módjára visítoztam, hogy mennyire jó volt ez a rész. Tényleg jó volt, de most, hogy leülepedett a sztori, látom már azt is, ami annyira mégse tetszett. xD Persze nincs sok.

Először is: Kicsit túlzásba ment a szerelmes rész. Több volt a romantika, mint az akció és a dráma. Ráadásul Daemon néha már túlságosan is romantikus dolgokat gondolt. 

Másodszor: A befejezés. Én oda mást vártam volna. (De ez inkább sajátos nyűgösség) 

De tudjátok nem lehet nem szeretni ezt a kötetet. *-* Daemon imádni való. Katy megmaradt kemény csajnak, aki odavág, ha kell. Arról nem is beszélve, hogy én imádom Lucot és Archert és bárcsak ők is kapnának külön könyvet. :D 

Bár Lucot jobban szeretem és szerintem a karakteréből jó sok mindent ki lehetne hozni. 

Amúgy Dee kb. az Opál idején elveszített engem és azóta se nagyon kaparintott vissza. Szeretem őt is, de már nem annyira, mint az első két rész idején.

Ez a rész is tele van jobbnál jobb poénokkal. Hisz nem minden főszereplő kezd beszélgetni a Bosszúállókról egy hatalmas csata előtt. xD

Természetesen szomorú rész is akad a könyvben. Hisz ha hatalmas csaták folynak, akkor bizony vannak áldozatok is. Leginkább azok a karakterek halnak meg, akiknek még csak a nevét se tudjuk - szóval sima polgárok-, de azért akadnak fontosabb karakterek is.

Illetve végre jobban megismerhettük az Arumokot, nagyobb betekintést nyertünk a Luxenek világába. 

Örök kedvenc marad ez a sorozat. :)

Szép lezárása volt a szériának. :)

Ami nagyon tetszett: 

Daemon!!! *-* 

Poénok

Ami nem tetszett: 

Néha sok a romantika és a nyálas szöveg.

Idézet:

„Nagyjából egy órája azon marakodtak, hogy a The Walking Deadben Shane jobb apa lett volna-e Ricknél. Daemon valamiképpen eljutott odáig, hogy úgy érveljen: a kormányzó még a szociopata tendenciával együtt is jobb lett volna. Az, hogy Archer még sosem evett az Olive Gardenben, viszont ismerte a zombisorozatot, teljesen elképesztett.”

"Megölt volna! És velem együtt Daemont, bár őt most szívesen tökön rúgtam volna."

"– Nem is tudom – nyomtam az ujjaimat a halántékomhoz. – Most jó hasznát vehetnénk a Bosszúállóknak.

– A francokat. Ide már Loki kell – morogta Daemon. 

Eaton tábornok felvonta a szemöldökét. "