Stray – Kóborok

Tartalom:"Már csak nyolc fogamzóképes nőstény vérmacska van. És én vagyok az egyik. Éppen úgy nézek ki, mint akármelyik amerikai egyetemi hallgató. De vérmacska vagyok; alakváltó, két világ lakója. Bár a családom és a falkám rossz szemmel nézte, elszöktem a kényszer elől, hogy továbbvigyem a fajt, és kialakítottam magamnak egy saját életet. Amíg egy este az a kóbor meg nem támadott. Tudtam a kóborokról – a falka nélküli vérmacskákról – akik állandóan hozzám hasonlókat keresnek: csinos, termékeny nőket. Ezt a példány elkergettem, de aztán megtudtam, hogy két másik nőstény eltűnt. A veszélyből ennyi is elég volt, hogy a falkám hazahívjon a saját védelmem érdekében. Persze. Csakhogy én nem vagyok ijedős kiscica. Bárkivel vagy bármivel megküzdök, ha kell, hogy megtaláljam a barátnőimet. Vigyázzatok, kóborok – karmaim vannak, és nem félek használni őket!"

Én és a könyv: 

Egy ideje már szerettem elolvasni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve belekezdtem. :D

Véleményem:

Végülis már a tartalom alapján gondolhattam volna, hogy nem lesz szimpi a főszereplő... De mindig megadom az esélyt. xD

Szóval... Sokszor a leghülyébben viselkedő szereplőkkel is együtt tudok érezni, ha jó indokuk van. Ám  Faythe indokaival nem tudtam azonosulni. Vagyis, igen értem én: Önálló szeretne lenni, nem akarja azt tenni, amit a falka előre elvárt tőle, már azelőtt, hogy megszületett volna. De hát ezt a lányt úgy elkényeztették és annyi minden megengedett volt neki. És szinte észre se veszi.

Az utolsó fejezeteket már úgy olvastam, hogy leragadtak a szemeim a fáradságtól. De beakartam fejezni. Tévedés ne essék, nem azért mert annyira tetszett. Hanem egyszerűen be akartam fejezni, hogy vége legyen.
Igazából nem lett volna rossz könyv. Sőt, nem rossz. Egyszer mindenképpen el lehet olvasni. Csakhogy ahogy már említettem a főszereplő egy irritáló, pics*.(Legalábbis számomra) Önző, hisztis, bunkó, elkényeztetett és folyton: én, én, én.
És nem fejlődött a jelleme. (A végre talán egy icipicit… Bár az nem is fejlődés, inkább csak egy döntés xD)
Még fogságban is idegesítő volt. Hogy tud valaki fogságban idegesítő lenni?
Komolyan mondom élveztem azokat a részeket, amikor kínozták, mert arra gondoltam, hogy én is szívesen megrugdalnám. Amúgy nem vagyok ilyen gonosz. xD
Egyáltalán nem értem, hogy miért van oda érte több pasi is. Oké, szép, de a személyisége szörnyű. Könyörgöm! Elharapta a csávó lábát! XD

Viszont a többi szereplő kedvelhető volt. 

Mark igazán aranyos karakter, aki hűséges, kedves és reménytelenül szerelmes. 

Faythe testvérei is tök aranyosak, jópofák. A szülők pedig bár alig szerepelnek, még őket is jobban szerettem, mint a lányukat....
A sztori elején egyébként nem sok minden történik. Elég lassan indulnak be az események. De amikor (kb. a felétől) már beindul, akkor azért élvezhetőbb és tudni szeretnéd a végét.
Amúgy nekem maga ez a macska világ nem annyira jött be. (Bár szerintem leginkább a főszereplő tehet róla…) Igen érdekes volt, hogy kaptam egy új misztikus lényt. Még az is tetszett, hogy kellően brutálisak tudtak lenni. De valahogy nem volt számomra az igazi. Arról nem is beszélve, hogy az a rengeteg leírás(a részletes átváltozás, utána a vadászat, meg magyarázat mindenről) kicsit eluntatott, nekem sok volt.
Ui: Ezzel az Andrew gyerekkel tuti nem stimmel valami. Először arra gondoltam, hogy ő támadta meg a csajt először… De akkor a csajnak éreznie kellett volna a szagát… De az 100%, hogy valami van vele. XD Szerintem.

Ami nagyon tetszett: 

Volt pár jó poén és beszólás.

Ami nem tetszett: 

Faythe személyisége. 

Túl tömör, hosszú leírások.

Idézet:

"A fiúk nagyobbak lesznek, de fel sosem nőnek.'


"(…) tudok én szépen is játszani, ha akarok. Csak nem akarok túl gyakran."

"– Feltételezem, nincsen terved. – Dehogynem, nem hagyom, hogy hozzám érjenek.
Abby horkantott. – Briliáns! Hogy én erre miért nem gondoltam!
– Hát igen, a bölcsesség a korral jár, gyermekem."