Csodák kora

Tartalom:
"Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban.

„Megindító disztópia egy kamaszlányról és egy eltűnőben lévő világról” – (Kirkus).
„Csodálatosan megírt, rémisztően valószerű látomás” – (Publishers Weekly)."

Én és a könyv:
Anyától kaptam karácsonyra. :D Már régóta szerettem volna elolvasni és a borítója gyönyörű. *-*

Véleményem:
Élmény volt elolvasni ezt a könyvet.
Befejezés után hirtelen nem tudtam mit gondoljak. Általában izgalmas, vicces történeteket olvasok, de ez most egészen más. Elgondolkodtató és komoly. Izgalmasnak se mondanám... de az ember mégis tovább olvassa, mert tudni szeretné, hogy mi lesz a vége.... Mi fog történni a világgal? Mi lesz Juliaval?
Viszont számomra voltak benne olyan részek, amik nem tetszettek. Néhány részt feleslegesen tartottam és volt, hogy már soknak találtam egyes részleteket. Ráadásul... valahogy nem érzem hitelesnek azt, hogy egy 11 éves (később 12 éves) gyerek ennyire komoly legyen. (oké, hogy visszatekintve meséli el, de mégis csak azt írja le, hogy akkoriban miket gondolt és érzett) Mondjuk az egész könyvben furák voltak a gyerekkarakterek, inkább tiniként viselkedtek. Pasiztak, elszöktek, buliztak, söröztek O.o  Vagy én vagyok az egyetlen, aki 11 évesen nem csinált ilyeneket? XD
Talán Seth karaktere tetszett a legjobban, habár Ő is nagyon érett volt a korához képest. (Bár ezt még megtudtam érteni, az anyukája állapota miatt)
De végül is tetszett a könyv, mert hatalmas igazságokat ír le és igazán valószerű tud lenni. Csak annyi, hogy engem azért nem nyűgözött le annyira, mint másokat.
Végül pedig még annyit, hogy: Nem tudom ki, hogy volt a valós idő szerint élő emberekkel, de én ezt eléggé hülyeségnek tartottam. Mármint bántani nem bántottam volna őket és nem szóltam volna bele mit csinálnak, de ha logikusan átgondolom az egészet... napokig sötét van... napokig, hogy lehet aludni? Utána meg napokig, hogy tudtak fenn lenni? O.o  Még akkor is, ha altatókat vesznek be... Mondjuk lehet, hogy ezt csak én  nem értettem. XD

Ami nagyon tetszett: 
Az utolsó mondat. Kiderül, hogy mit írt Seth és Julia a betonba.

Ami nem tetszett:
A legtöbb gyerekkarakter.
Hiányoltam az izgalmat... De ez, személyes gondom. XD