Vámpírakadémia

Tartalom:
"A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk."



Én és a könyv: 
Már régóta szerettem volna elolvasni és most végre rászántam magam. Ez részben annak is köszönhető, hogy Bia nagyon ajánlotta. :D


Véleményem:
Az elején nehezen indult. Furának találtam a Rose és Lissa közötti köteléket és magát Roset is. Aztán egyre jobban megkedveltem mind a két lányt. Imádtam Rose temperamentumát és a humorát: nagyszájú, vagány stb. Tetszett, hogy Lissa ezzel ellentétben nyugisabb, visszafogottabb. Aztán megszoktam a köteléket is és rájöttem, hogy elég hasznos. A történet nagyon tetszett. Bírtam, hogy a vámpírok világát egy újabb környezetben ismerhetem meg és, hogy rendesen be van mutatva a világuk. Ahhoz képest, hogy ez csak az első kötet nagyon sok mindent megtudhattam a mora és dampyor világról. Sok könyvből hiányzik a világbemutatás, de itt egyáltalán nem hiányoltam. Tetszett az is, hogy minden szép lassan derült ki és nem rögtön. Ami még nagyon tetszett az-az, hogy bár vámpírokról van szó az írónő azt sem hanyagolta el, hogy ők akkor is csak tinik. Így a bulizós, pasizós énükből is kaptunk.
A többi karakter: A két főszereplőn kívül sok más karakterrel is találkozunk. Valakivel csak futólag, valakivel részletesebben. De mind nagyon jól kivannak dolgozva. Ez megint csak nagyon tetszett.
Kedvenc szereplőm: Christian. Nagyon imádtam őt!!! *-* 


Ami nagyon tetszett:
Poénok és a történet. 
Christian!

Idézet:
"Felnyögtem. 
– Nem csináltam semmit rosszul! 
Dmitrij farkasszemet nézett velem, miközben megfogta a csuklómat, de nem nézett ki olyan szigorúnak, mint edzés alatt. Olyan volt, mintha viccesnek találná a dolgot. 
– A csatakiáltásod meglehetősen árulkodó volt. Legközelebb próbálj meg csendben maradni! 
– Számított volna bármit, ha csendben maradok? 
Dmitrij elgondolkozott. 
– Nem. Valószínűleg nem."

Ui: Aligvárom, hogy megnézhessem a filmet is :D