Vörös betűkkel

Tartalom:
"Meggie Corbyn cassandra sangue, vagyis vérpróféta, azaz ha a bőrén vágás nyomán kiserken a vér, látja a jövőt. Meggie ezt a különleges képességét inkább átoknak, mint áldásnak tekinti. Meg nem szabad ember. Tartógazdája rabszolgaságban őrzi, hogy csak ő szerezhessen tudomást látomásairól. Meggie azonban megszökik és az egyetlen biztonságos hely, ahol elrejtőzhet, a Lakeside Udvar nevű üzleti negyed, amit a Mások működtetnek.

Az alakváltó Simon Wolfgard vonakodik felvenni az Emberi összekötő állásra jelentkező idegent. Egyrészt azért, mert úgy érzi, hogy valami titkot rejteget, másrészt azért, mert nincs emberi prédaszaga. Ám egy erősebb ösztön arra készteti, hogy mégis alkalmazza Meggie-t. Amikor megtudja róla az igazat, és azt is, hogy a kormányhatóság körözi, Simonnak el kell döntenie, vajon megéri-e, hogy bekövetkezzen az emberek és a Mások között szinte elkerülhetetlen harc."

Én és a könyv: 
Még a névnapomra kaptam. :D

Vélemény: 
Szóval még a névnapomra kaptam, ami valljuk be már durván egy hónapja volt és még csak most olvastam el. Pedig én aztán zuhanórepülésben rá szoktam vetni magamat az új könyveimre. xD (Legalábbis  a legtöbbször)
Nagyon féltem ettől a könyvtől, féltem bele kezdeni, mivel mindenki annyira dicsérte. Az agyon magasztalt könyvekkel pedig mostanság mellé fogtam.
Ám a Vörös betűkkel esetén szerencsére nem jártam is.

Az írónőnek nagyon jól sikerült vegyítenie a már ismert fantasy lényeket(Pl: farkas, vámpír) az Ő saját ki agyszüleményeivel(Pl: vérpróféta) és nagyon jól működtek együtt.
Ezen felül egy kegyetlen világot alakított ki, ahol a Mások csupán megtűrik az embereket, mivel azok hasznosak a számukra. De alapból simán kivégzik őket, ha ahhoz van kedvük.
Az uralom a Mások kezében van, az emberek csupán vendégek.
Ebbe a kegyetlen világba csöppen bele Meggie, aki mindeddig búra alatt élt és csak képekről ismerte a világot.
Természetesen éppen a Mások udvarába keveredik és munkát vállal ott.
A lány, kora ellenére kissé gyermeteg, naiv és ártatlan. Megtesz olyasmiket is, amit egy másik ember nem merészelne. Barátságokat köt és néha olyan eszközöket alkalmaz, ami nagy port kavar maga után.
Ám a sztori nem csak a főhősnő körül forog.
Vannak egyéb, fontos szereplők is.
Simon, aki Meggie munkaadója. Morcos alak, akit egy kicsit összezavar a lány és nem mindig tudja hogyan kezelje, de ezzel nincs egyedül.

Simont eleinte nem kedveltem, de ahogy haladt előre a sztori egyre inkább oda lettem érte. Viszont végig ott lebegett előttem, hogy akkor is tud írtó kegyetlen lenni. Érdekes volt, hogy az írónő sosem hagyta, hogy elfeledjem; A Mások ugyan tudnak civilizáltak és néha kedvesek lenni, de akkor sem emberek.
Akkor a szereplők közül ott volt Sam, a kis farkas, aki a sztori alatt nagy személyiségfejlődésen megy át. Monty a rendőr, aki új nézeteivel és segítőkészségével új színt visz a Lakeside Udvar életébe.
Na, meg persze Asai, akiről hamar kiderül, hogy csupa gondot hoz maga után.
És nem feledkezhetek meg az egyik nagy kedvencemről Télről és Tessről - igaz nekik nem jutott vészesen nagy szerep. :D

Ezen kívül vannak egyéb mellékszereplők, akiket könnyű megkedvelni és mindenkire egész részletesen kitér az írónő és így mindenki fontossá válik számunkra.
Maga a sztori kicsit lassan indul be, de én egyáltalán nem untam egyetlen részletét sem. Igaz az elején túl sok mindent kellett megjegyezni, de az ember hamar belerázódik. :)
A végén pedig szinte robban az akció és az ember minden történést  filmszerűen maga előtt lát.
Persze nem állítóm, hogy nincsenek apró hibái a könyvnek, de szerintem ez egy nagyon is szuper sztori volt.
Ui: Hatalmas az örömöm, hogy a kiadó nem tartotta meg a ronda külföldi borítót és ilyen csodát alkotott helyett. Erre a borítóra jó ránézni. :)

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében.

Ami nem tetszett: 
Hááát most semmi extra nem jut eszembe. :P

Idézet: 
"– A francba! A rohadt életbe! Szar, szar, szar helyzet!-
A káromkodás az egyik legjobb dolog, amit az ember feltalált."

"A terra indigene lények nem szeretni akarták az embert, hanem megenni. Miért olyan nehéz ezt megérteni az embereknek?"

"Vajon az emberek nem értik, hogy mennyire jelentéktelenek, mennyire nem pótolhatatlanok?"

"– Örülök, hogy nem vagy egyedül.
Furcsa pillantás.
– Az neked fontos?
– Tudom, milyen érzés egyedül lenni."

"Kezét karba fonta, kifelé nézett az ablakon, és halkan, mintha csak magában beszélne, megjegyezte;
– Undok Farkas.
Simon harsányan felnevetett."