Tartalom:
"Egykori vámpírként Simon mindig is megértette az alvilágiakat, miután azonban megtapasztalja, milyen mélységes előítélettel viseltetnek az árnyvadászok a tündérek iránt, végképp felháborodik. A történetben fény derül Helen és Mark Blackthorn, a The Dark Artifices két fontos szereplőjének származására is."
Én és a könyv:
Karácsonyi ajándék volt.
Véleményem:
Nagyon kis rövid értékelés következik:
A 12. oldalon még most is nevetek. xD Basszus! Ezt annyira elképzeltem.
A további események már kevésbé voltak poénosak, inkább szomorúak. Mármint csak Helen sztorija.
Utána a kis randi nagyon cukker volt, még ha bénán is kezdődött. xD
Mondjuk most már nagyon várom, hogy Simon egyszer és mindenkorra szedje össze magát. :D
Aztán a vége… Fhú, majdnem sírtam rajta. :(
Ami nagyon tetszett:
12. oldal xD
Ami nem tetszett:
Simon most már szedje össze magát. xD
Idézet:
"– Legyen hát most – bólintott Simon. – Meghívjuk Helent is?
– A randinkra?
Barom! Simon képzeletben meglegyintette a saját tarkóját.
– Helen, szeretnél betolakodni a romantikus randinkra? – kiáltotta Isabelle.
Helen kilépett a hálószobából.
– Semmire sem vágyom jobban, mint hogy feszengő gyertyatartó legyek – szólt –, de a helyzet az, hogy nem mehetek el innen."
"Simon arra a következtetésre jutott, hogy a Klávéban mindenki idióta."
"Pedig nem lehet csak úgy elítélni egy egész népet pusztán azért, mert nem tetszett néhányuk viselkedése."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése