Sorok ​között

Tartalom:
"Mi ​​történik olyankor, ha mégsem élnek boldogan, amíg meg nem halnak?

Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.
Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet. "

Én és a könyv: 
Egy kedves ismerősöm kölcsön adta és már jó régóta érdekelt.

Véleményem:
Nem volt rossz, nem volt rossz.
Csak éppen nem teljesen azt kaptam, amit vártam.
Egy nagyon limonádé, könnyed sztorit gondoltam ki magamban, amin majd jó sokat nevethetek. (Megjegyzem még sose olvastam az írónőtől, ez volt az első)
A könnyedség nagyjából megvolt, de mellette sok komoly dolog is volt és szenvedés, gyötrődés stb.
Illetve a humort keveselltem.
A szereplők nem igazán nőttek a szívemhez, igaz bajom se volt velük.
Maga az ötlet nagyon fantáziadús. Igaz az elején néha kicsit belefájdult a fejem, hogy mi hogyan van. Plusz ezerrel törtem a fejem, hogy a király miért nincs sehol és, hogy a kutya mégis hogyan lehet szerelmes az emberebe? – és ezekre csak a sokadik oldalon kaptam választ. xD
A végével nem mondom, hogy ki vagyok békülve… Valahogy és valamiért sokkal inkább eltudtam volna képzelni azt, hogy főszereplőnőnk a Spoileres, ha érdekel jelöld ki: kissé megkeseredett szívű Edgarral gabalyodik össze, aki legalább valóságos és számomra pár oldal alatt szimpivé vált.Tetszett volna, ha kisegítik egymást és Edgar nem „menekül” el stb. Spoiler vége.

Gyorsan lehet haladni vele és egyszer mindenképpen megérte.
Aranyos volt, rózsaszín, igazi habos-babos lány regény.

Ami nagyon tetszett: 
Az eredeti ötlet.

Ami nem tetszett: 
Távol álltak tőlem a karakterek.
A végét másképp képzeltem.

Idézet: 
"CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet."

"(…) számomra úgy tűnik, hogy akkor lesz felnőtt valaki, amikor már nem reménykedik a legjobban és elkezd készülni a legrosszabbra. De hogyan mondjuk meg egy felnőttnek, hogy talán minden rossz azért van a világon, mert már nem hiszünk abban, hogy a legjobb valóra válhat?"

"Mindenki megérdemli, hogy boldog legyen."

"– S honnan tudod, hogy te nem egy könyv lapjain élsz? Hogy nem olvasnak éppen most is rólad?"