Tartalom:
"Minden gonoszság gyökeredzik valahol. Simon Lewis ezúttal arról tanul, hogyan alakult meg a Kör Valentine Morgenstern vezetésével, és milyen szerepet játszott azokban a napokban Robert Lightwood, Isabelle édesapja. Az Árnyvadász Akadémia csak nemrég nyitotta ki újra a kapuit a Kör miatt bekövetkezett katasztrofális események után, és a tanárok végre bevallhatják, mi történt, amikor Valentine még diák volt."
Én és a könyv:
Karácsonyra kaptam.
Véleményem:
Az elején nem nagyon tetszett.
Furcsálltam Izzy viselkedését.
Plusz, amikor megláttam a címet; Imádott gonosz.
Nos, az első gondolatom az volt, hogy: SEBASTIAAAN. De nem… :'(
(Mondjuk nem is értem miért hittem, hogy róla lesz szó. Hiszen mindig valaki múltbeliről mesélnek. Csak hát számomra ugye ő az IMÁDOTT. xD És igen. ÁA-nál soha nem olvasok tartalmat.)
Miután túl tettem magam eme kezdeti sokkon!!!!! Már tetszett a sztori. Igaz Robert sosem lesz számomra kedvenc, de bírtam a sztorija tanulságát és azt is, hogy ő nem az az erős jellem. Plusz érdekes volt látni a Kör tagjait.
A vége pedig nagyon édes volt. *-*
Ami nagyon tetszett:
A vége.
Ami nem tetszett:
Az eleje, de csak egy kicsit.
Idézet:
"Simon a találkozásuk pillanatában megállapította róla, hogy ha az ember külseje és a személyisége passzolna egymáshoz, akkor Jon Cartwright éppen úgy nézne ki, mint egy ló valaga. Sajnálatos módon azonban a világ igazságtalan, így a fiú inkább úgy festett, mint egy hús-vér Ken baba."
"– Nem. Nem hívhatsz Izzynek, nem küldhetsz nekem levelet, nem követhetsz sötét folyosókra, és nem próbálhatsz megmenteni mindenféle patkányoktól.
– Elhiheted nekem, ha itt patkánnyal találkozunk, mindenki a maga irháját fogja menteni."
"– Csak annyira nehéz, amennyire azzá teszed – mondta biztatóan. – Pont annyira könnyű, amennyire engeded, hogy az legyen."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése