Soulless ​– Lélektelen

Tartalom:
"Alexia ​​Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?"

Én és a könyv: 
Egyik barátnőm olvasta és azt mondta nem rossz, szerinte nekem is érdemes lenne elolvasnom.

Véleményem: 
Én bírom a történelmi romantikus könyveket. Szóval maga a tudat, hogy a sztori a múltban játszódik nem riasztott el. Sőt!
Tartalmat elolvasva arra gondoltam, hogy kicsit Pokoli szerkezetek beütésű lesz a dolog. Ám nem így történt. A kettő nagyon más. Max annyiban hasonlít, hogy mind a kettőben egy talpraesett, modern gondolkodású nő a főszereplő.
Ha már úgyis itt tartok, akkor ki is térnék Alexiara. Amikor azt olvastam, hogy ő lélektelen, akkor kapásból azt hittem, hogy valami érzelmek nélküli főhősnőt kapunk, aki dögunalmas lesz és majd szépen fokozatosan éled fel. Megint csak nagyot tévedtem. Alexia bővelkedik az érzelmekben, ezen kívül kifejezetten modern felfogású(ahogy már fentebb is említettem) - ahhoz képest, hogy milyen korban él. Mindamellett a nőiessége is megmaradt, például szereti a ruhákat, napernyőket. A szarkazmusa is megvan, amit előszeretettel használ is és mindenről meg van a maga véleménye, amit ki is mond. :D Szóval én nagyon bírtam őt.
Természetesen Lord Maccon tökéletesen illik hozzá. Bár kissé vad és zabolázatlan, azt hiszem éppen ezért egészítik ki egymást. Nem vagyok vérfarkas párti, de Maccont nagyon bírtam. Szerettem, hogy simán oda pirított Alexiának.
Kettejük között meg van a szikra, amelyet rajtuk kívül már mindenki rég észrevett. A humorról meg már ne is beszéljünk. :D
Néha ugyan a nevekbe belekavarodtam, de ezzel így vagyok más történelmi korban játszódó könyvekkel is. xD
Megmondom őszintén engem maga a történet nem is igazán érdekelt. Inkább csak a két főszereplő, de ők nagyon.
Szóval ez egy jó kis regény volt.
Persze meg vannak az apró hibái, de ezek elnézhetőek.

Ami nagyon tetszett: 
Alexia és Lord Maccon

Ami nem tetszett: 
Spoileres lenne leírnom, de maradjunk annyiban, hogy a végén van és a hintóhoz van köze xD

Idézet:
"– Mondja, miért olyan nehéz magával mindig? – kérdezte Lord Maccon elkeseredve, mire Alexia elvigyorodott.
– Talán mert nincs lelkem? – vetette fel.
– Józan esze, az nincs – javította ki a gróf."

"– Rémes lehet szegénynek – szólalt meg Alexia, mert nem bírt tovább hallgatni. – Emberek gondolkoznak, ráadásul az agyukkal, és pont a szomszédban! Ez igazán tragikomikus."

"Ivy ájulást színlelt, Alexia a karjánál fogva tartotta meg.
– Ne játszd meg magad! – utasította rendre barátnőjét. – Egyetlen fontos ember sincs a közelben, hogy elkapjon.
Ivy gyorsan magához is tért(…)"