Kegyetlen szépség

Tartalom: 
"Nüxet gyerekkorától kezdve arra képzik, hogy végezzen a Királyság zsarnok uralkodójával, a félelmetes és halhatatlan démonnal. De amikor tizenhét évesen beköltözik a város fölé magasodó kastélyba, rájön, hogy semmi sem olyan, mint amilyennek képzelte: főképp nem a vonzó és szemtelenül szellemes férje. Nüx tudja, hogy mi a kötelessége, és hogy bármi áron meg kell mentenie a népét, de lassan be kell ismernie, hogy menthetetlenül beleszeretett az esküdt ellenségébe… Vajon ez elég indok arra, hogy feladja a küldetését, és átadja magát ennek a szörnyetegnek?

Ebben a varázslatosan megírt történetben a Szépség és a szörnyeteg tündérmesei bája találkozik az Üvegtrón-sorozat dühös szenvedélyével."

Én és a könyv: 
Elő névnapi ajándékom egyike.

Véleményem: 
Nem volt az igazi… De rossznak se mondanám.
Néhány részt nagyon untam és a sok-sok magyarázat az Istenekről egy idő után valahogy zavaró volt. Néha átlapoztam egy-egy ilyen részt. Arról nem is beszélve, hogy a mellékszereplők szörnyen idegesítőek voltak. :D Szerencsére nem sok szerep jutott nekik.
Viszont Nüx személyisége tetszett. Sőt én még több kegyetlenséget is elviseltem volna tőle.
Mármint most úgy őszintén:
Miért Ő legyen az egyetlen, aki meghal azért, hogy olyan emberek élhessenek boldogan(Árkádia népe), akik többségével még csak nem is találkozott. xD
Szóval a haragját teljesen átéreztem, sőt még keveselltem is. Jobban bírtam volna, ha nem őrlődik, hanem egyszerűen csak dühöng.
Bocsi, én személy szerint senki kedvéért nem áldoznám fel magamat. Kivéve a család, de az én kapcsolatom nem olyan rideg velük, mint az említett hősnőnek.
(Ajajj, akkor én is kegyetlen vagyok? O.o)
Mondjuk azért találok a karakterében kivetni valót.
Aztán ott van Ignifex. Szerintem az ő karaktere a legeslegjobb. Tipikusan az a fajta, ami megmutatja, hogy azért nem minden az, aminek látszik. Plusz rendelkezett azzal a két tulajdonsággal, amit szeretek; szarkazmus és arrogancia.
Imádtam, a neki kitalált háttértörténetet is.

Ami nagyon tetszett: 
Külön kedvenc jelenetem is lett: A 188-190. oldalig.

Ami nem tetszett: 
Néha túl sok volt az info és ezért eluntam magam.

Idézetek: 
"– De úgy vélem, hogy ha eltörsz valamit, akkor ne panaszkodj, hogy darabokban van."

"– Nem arra születtem, hogy megmentsenek."

"Egy pillanatig az asztal túloldalára bámult, majd hirtelen felpattant.
– Befejezted a reggelidet?
– Igen – feleltem, miközben gyanakodva méregettem.
– Helyes. El akarlak vinni valahova.
– Nincs nálam egy kulcs sem, amit visszalophatnál – mondtam, miközben felálltam.
– Nem teszek mindent hátsószándékkal.
Megfogta a kezem.
– Megütsz, ha felveszlek?
– Mit tervezel?
– Kiviszlek a kertbe – ezzel a karjába kapott, és megindult (…)"

"– Nem veszel fel hálóinget?
Hátrafordultam, és Ignifexet láttam az ajtófélfának támaszkodni. Újra a sötét selyempizsamáját viselte.
– Reménykedtem némi csipkében, de biztosan jól állna valami áttetsző is. Rengeteg olyat tettem a szekrénybe – folytatta.
– Mit keresel itt? – kérdeztem, megmarkolva az ágy egyik nő alakú oszlopát. Nem számított, hogy mennyi szemrehányást is tettem aznap magamnak, legszívesebben azonnal megszüntettem volna a köztünk lévő távolságot.
– Csak egy helyet, ahol eltölthetem az éjszakát – felelte, és beljebb lépett. – Nézd a jó oldalát: talán sikerül megfojtanod álmomban. "