Tartalom:
"Miután John és Brooke magára maradt, városról városra stoppolva vadásznak Amerika közép-nyugati részén a még megmaradt utolsó Sorvadtakra. Csakhogy a Sorvadtak is vadásznak rájuk, ráadásul az FBI is a nyomukban van. Minden újabb várossal, minden újabb kamionos pihenővel, minden újabb autópályával egyre közelebb kerülnek egy olyan kegyetlen gyilkoshoz, akire John semmilyen jól bejáratott analitikus és előrejelző módszere nem alkalmazható. Közben Brooke meghasadt pszichéje az elméjén osztozó több százezer halott személyiségtől túlterhelve tántorog az összeomlás peremén. Hol birtokában van szellemi képességeinek, hol nem, és minden nap új nevek, gondolatok és emlékek törnek felszínre benne, mígnem felbukkan az a személyiség, akire John végképp nem számított: Senki utolsó áldozata, csapdába esve John egyetlen megmaradt barátjának testében."
Én és a könyv:
Egyik kedvenc sorozatom és már nagyon vártam, hogy megjelenjen az új rész.
Véleményem:
Más volt, mint a többi. De a más nem jelenti azt, hogy rosszabb.
Tetszett, hogy kicsit ráment az író az érzelmekre is. Ugye egészen eddig Johnt nem úgy ismerhettük meg, mint akit különösebben a nyomozáson kívül más is érdekelne. Itt pedig megmutatta egy másik oldalát is.
Ez a rész most nagyon John és Brooke központúra sikeredett. Az elejét kicsit vontatottnak éreztem és ott elég nehezen is haladtam.
Valahogy úgy éreztem, hogy John elvesztette a személyiségét is. Furcsa volt ez az érzelmesebb figura, aki a pénz és a legjobb barátja miatt aggódik. De aztán fel-fel csillant a régi személyisége, amit imádtam. (Leginkább a vége felé. :D)
Persze az tetszett a legjobban, amikor végre megkezdődött a Sorvadt üldözés.
Ami ezúttal kicsit leegyszerűsödött. Nem volt körülötte akkora felhajtás, mint az előző kötetekben. Illetve maga a legyőzése is kissé "egyszerű" volt.Khm… Természetesen én megint sajnáltam a Sorvadtat.
Biztos vannak hibái, de én fanatikus rajongó vagyok és észre se veszem őket. xD
Ami nagyon tetszett:
A vége
Ami nem tetszett:
Az elején picit nehezen rázódtam bele.
Idézet:
"– Beszélsz álmodban. Reméltem, hogy valami pikánsat mondasz majd, vagy legalább valami ijesztőt, de ezek szerint csak pénzt számolgatsz.
Mindent bepakoltam a hátizsákomba, és felálltam. Kutyafiú ott állt mellettem.
– Tele vagy meglepetésekkel.
Ravaszul rám mosolygott.
– Ha együtt zuhanyoznánk, megspórolnánk tíz dollárt.
– Nem.
– Csak vicceltem. Totál vicceltem. De nagyon vicces képet vágsz, amikor szexről beszélek. Öröm látni.
– A szex a sorozatgyilkosok döntő többségénél elválaszthatatlan az erőszaktól…
– Fúj – mondta Brooke, miközben szintén befejezte a bepakolást, és felállt. – Kérlek, mesélj még a gondosan kialakított pszichológiai személyiségrajzodról."
"– Meg fogsz ölni minket?
– Nem. Viszont megkötözöm, és valószínűleg megkínzom magukat. Bocs, nem is csak valószínűleg.
– Bocs? Mi a franc bajod van?"
"(…) – Vigye ki a kutyámat a városból, vagy leírni sem tudom, milyen apokaliptikus módon fogok gondoskodni róla, hogy megbánja.
Mills erre csak bámult rám, aztán megrázta a fejét, és az ajtó felé indult."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése