Silber ​– Az álmok második könyve

Spoilert tartalmazhat az előző kötetre nézve!!!
Tartalom:
"A Silber-trilógia sziporkázó második kötete Kerstin Gier bestseller-szerző tollából

És ebben a pillanatban, a hirtelen támadt csendben meghallottam azt az ismerős, vészterhes matatást mindössze néhány méterre tőlem. Bár senkit sem láttam, és egy bölcs hang a fejemben figyelmeztetett, hogy ez csak álom, mégsem tudtam megakadályozni, hogy lassan elhatalmasodjon rajtam a páni félelem.
Anélkül, hogy pontosan tudtam volna, mit teszek, és ki elől menekülök, ismét futásnak eredtem."

Én és a könyv:
Az első rész tetszett és Kerstin Gier írta *-*

Véleményem:
Szóval a napokban olvastam a Silber 2. részét...
Én nagyon vártam ezt a könyvet, de talán már kinőttem az ilyen sztorikból.
Már én unom saját magamat és a hisztijeimet, de mégis muszáj kiadnom magamból.(Bár visszafogtam magam)
Először is: Olvastam, olvastam a könyvet és már a 70. oldal körül jártam, de még mindig nem volt az igazi. Elvoltam, de mégis hiányzott valami.
Aztán; Henry, Henry, Henry – nem vagy szimpi. :D Oké, a vége egy ici-picit javított a dolgokon és kicsit elgondolkodtam a karakterén. De ez a rengeteg titkolózás és „semmit nem mondok el senkinek, mert én kemény magamba zárkózó csávó vagyok”, egyszerűen kiakaszt. Mondjuk kicsit magamra emlékeztet O.o Én is inkább egyedül kínlódok.
Plusz döntsd már el; Egyszer azt mondja, hogy az álomban történt nem számít, utána meg mégis.
Akkor még ott volta az a nagy dráma a hülye bokor miatt. Jesszus… most komolyan! Ez az egy kicseszett bokor volt. xD Plusz a blogos kiírás arról, hogy Liv talán prűd, mert Henry nem a visszafogottságáról ismert. Enyhén szólva is túlzásnak érzetem, hiszen még csak két hónapja voltak együtt.
A sok idegen szóról, amik valamelyikét még kiolvasni sem tudtam, már ne is beszéljünk. Néha úgy éreztem, hogy csak zagyvaság az egész. Pedig jól tudom, hogy csak nekem nem elég bő ehhez a szókincsem.
Akit viszont imádok: Grayson. Bár nekem már az első részben is ő volt a favoritom. Illetve örültem, hogy most Mia is nagyobb szerepet kapott.
Persze a humor az adott és a tipikus Gier stílus megvan. A vége pedig egészen jól alakult és izgalmasan.
A történet olvastatja magát és nem azt mondom, hogy nem tetszett, de én sokkal többet vártam volna. Bár talán majd a harmadik részben…

Ami nagyon tetszett: 
Grayson

Ami nem tetszett: 
Az eleje

Idézet:
"-Tényleg a végtelen jelét ajándékoztad Emilynek?
Grayson arcáról lehervadt a mosoly.
– Úgy értem… tudod te, milyen sokáig tart a végtelen? – kérdeztem. – Tovább, mint egy egész élet."

"Anélkül is tudtam, hogy mit viselek, hogy végignéztem volna magamon: ugyanazt, amit ebben a pillanatban a valóságban is viseltem: egy kék pöttyös , bő pizsamanadrágot és Grayson egy régi pólóját, amit a kiselejtezett ruhák közül mentettem meg, mert viccesnek találtam a rózsaszín tüllszoknyában táncoló pandamacit. Alatta ez állt: „Tele a tütüm”."

"Az álmok olyanok, mint a gondolatok, szabadok, és senki sem kémkedhet utánuk."