Vörös királynő

Tartalom:
"AZ ISKOLÁBAN TANULTUNK AZ ELŐTTÜNK LÉTEZETT VILÁGRÓL, az angyalokról és istenekről, akik az égben laktak, és szelíd szerettel uralkodtak a Földön.
Egyesek szerint ezek csak mesék, de én nem hiszem.

Még mindig uralkodnak fölöttünk az istenek.
Lejöttek a csillagok közül.
ÉS MÁR NEM SZELÍDEK.

A közrendű, nyomorgó Vörösök az Ezüstök uralma alatt élnek, akik isteni hatalommal bíró harcosok.
Mare Barrow, a tizenhét éves falusi Vörös lány számára úgy tűnik, soha semmi nem fog megváltozni.
Mare az Ezüstök palotájába kerül, hogy azok között dolgozzon, akiket legjobban gyűlöl. Hamar felfedezi azonban, hogy vörös vére ellenére ő is halálos hatalommal bír, amely az Ezüstök uralmának végét jelentheti.
A hatalom játszmája azonban veszedelmes, és ki tudná megmondani, hogy ebben a vér által kettéosztott világban ki kerül ki győzedelmesen?"


Én és a könyv: 
Már a megjelenés beharangozása előtt kinéztem magamnak, mert gyönyörű borítója van.

Véleményem: 
Olvasás közben már alig vártam, hogy megírhassam a könyvről az értékelésemet. Közben meg nem tudtam, hogy ugyan mit fogok írni, mivel csak a következők fogalmazódtak meg bennem: Óh! Hűha! MÉÉÉÉG!
Utána viszont ez megváltozott. Már csak arra gondoltam, hogy: Miért?
Szóval nem ígérem, hogy ez a bejegyzés túl összeszedett lesz. xD
A borítóról annyit, hogy élőben még sokkal szebb, mint képen és tapizós *-*
Na, amikor elkezdtem azt hittem, hogy félrenyúltam ezzel a könyvvel, mert egyszerűen nem volt kedvem olvasni. De elég hamar belerázódtam a világba és utána már nagyon tetszett. Alig akartam letenni. A végén pedig megint úgy éreztem, hogy félrenyúltam vele, mert akkor meg már alig akartam a kezembe venni. Valahogy elolvastam egy fejezetet és úgy éreztem, jó nekem ennyi elég

volt, mert csak felidegesítem magam.
Nagyon feltudott idegesíteni némelyik jelenet. xD
Szóval eléggé ellentétes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.
Az írónő lenyűgöző új világot épített fel. Az Ezüstök érdekesek és "sokszínűek". Rengeteg képességű Ezüst létezik. Csakhogy néhány példát mondjak: Melákok, Zöldmesterek, Telkik, Didergők stb.
Ráadásul, amikor elkezdődött a regény nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi fog kibontakozni.
Van itt miden: harc, árulás, egy kis románc.
Igazság szerint a főszereplő lánnyal nem tudtam annyira azonosulni. Furcsálltam a választásait. Én nem hiszem, hogy ekkora felelősséget, élet és halált képes lennék magamra vállalni. De egyébként Mare karaktere ilyen szempontból nagyon jól volt felépítve. Szerintem remekül volt kidolgozva a kétség. Főleg, amikor már a bál jelenet volt. Hiszen leginkább akkor tudatosult benne minden. Hogy mit tettek, hogy mit indítottak el. Konkrétan már nekem fájt a döntésük.
De közben meg furcsamód idegesített a lány. Szerintem nem tudta eldönteni sokszor, hogy akkor most mit csináljon. Nem szeretem a döntésképtelenséget.
Mavent kedveltem… xD Bár Maven egy külön kategória.
Calt már kevésbé szerettem. De szerintem őt nem is ismertük meg rendesen. És ez engem eléggé bosszantott is.
Szóval akadtak részek, amiket jobban is kidolgozhatott volna az írónő, de összességében jó regény volt ^^

Ami nagyon tetszett: 
A megalkotott világ.

Ami nem tetszett:
Mare karaktere nem valami szimpi

Idézet: 
"– Semmit sem választottam. Ezt mindenki tudja.
– Legalább te tudtad, mi vár rád. Amikor reggel felkeltem, még fiúm sem volt."

"Ha volt valaha arc, amely szinte könyörgött azért, hogy belekönyököljenek, az Evangeline Samosé."

"– Amit akarnék veled az lehetetlen – csattant fel Tiberias.
A szeme izzik, mintha felakarna perzselni.
Eszembe jutnak a királynő szavai. – Hát, én nem sajnálom, hogy nem ölhet meg.
A király felnevet. – Azt nem mondták, hogy jól vág az eszed."

"Az Ezüst háborúért Vörös vérrel fizetnek."