A hercegnő

Spoilert tartalmazhat az előző kötetekre nézve!!!
Tartalom:
"Tessa Graynek boldognak kellene lennie – hiszen minden menyasszony boldog, nem? Csakhogy miközben az esküvőjére készül, egyre több árny vetül a londoni Intézet árnyvadászaira. Új démon bukkan fel, akit vér és titkok fűznek Mortmainhez; ahhoz a férfihoz, aki könyörtelen automatonjai, a pokoli szerkezetek segítségével az árnyvadászok elpusztítására törekszik. Mortmainnek már csak egyetlen dologra van szüksége, hogy megvalósítsa a tervét.
Tessára.
Charlotte Branwell, az Intézet vezetője elkeseredetten igyekszik felkutatni Mortmaint, mielőtt a férfi lecsap. Jem és Will, a két Tessa szívéért versengő fiú mindent megtenne, hogy megmentsék a lányt. Mert bár Jem eljegyezte a lányt, Will még mindig szerelmes belé.
Egy haldokló árnyvadász utolsó szavai elvezethetik Tessát és a barátait Mortmainhez, de a kis csapat egyedül nem veheti fel a harcot, a nagy hatalmú konzul pedig kételkedik a veszély valódiságában. A szövetségeseik által cserben hagyott árnyvadászok csapdában találják magukat, amikor Mortmain ráteszi a kezét a Jemet életben tartó orvosságra. Miközben legjobb barátja a halál kapujában van, Willnek mindent kockára kell tennie, hogy megmentse a lányt, akit mind a ketten szeretnek.
Hogy időt nyerjenek Will számára, Magnus Bane, a boszorkánymester és Henry Blackwell megalkotnak egy eszközt, ami segíthet Mortmain legyőzésében.
Miközben a többiek Tessa és az árnyvadászok jövőjének megmentésén munkálkodnak, a lány ráébred, hogy valódi természete példátlan hatalmat biztosít neki, így valójában egyedül ő húzhatja ki saját magát a csávából."

Én és a könyv: 
Kicsit sokáig tartott, de pár hónappal ezelőtt beszereztem a befejező részt ^^

Véleményem: 
A regénynek nagyjából már ismertem a részleteit, mivel nem bírtam ki, hogy ne olvassam el a spoilereket. És még így is, hogy tudtam mi lesz a vége, hogy tudtam kivel mi fog történni... Még így is nagyot tudott ütni.
Ahogy azt már hangsúlyoztam Cassi egy Istennő.
Hát ez fájt! Azt hiszem szavakkal le se tudom írni, hogy mit éreztem.
Szinte majdnem minden oldalon megszakadt a szívem. Úgy fájt, hogy Will nem lehet teljesen boldog. Aztán úgy fájt, hogy Jem haldokilik. Végül fájt Tessa bűntudata is. Minden fájt!!! Úgy gondolom, hogy szükségem lesz egy mechanikus szívre, mert ez a mostani kicsit összetört.

Most pedig az fáj, hogy vége van a sztorinak. Tudom, hogy amolyan folytatás még lesz… de az már nem ugyanaz. Úgy fognak nekem hiányozni a szereplők.

Mindenkit nagyon megszerettem ^^ De az imádatom leginkább Willé. *-* Hatalmas kedvencem a karaktere. 

Plusz azt imádtam még nagyon ebben a részben, hogy a mellékszereplők sorsa is nagyon érdekelt. :) Vannak regények, ahol alig várom, hogy a könyv végre visszatérjen a főszereplőkre. De itt nem éreztem ezt.

Természetesen azért akad olyan is, amibe bele tudnék kötni. Ez a dolog Tessához köthető. 

Eléggé kiakadtam rajta, de nagyon spoileres lenne leírni. Annyit mondok, hogy csinált valamit, ami szerintem eléggé fura volt.

Viszont ez nagyon minimális a könyv egészéhez képest.
Óh, és az Epilógus közben meg már nem is láttam a lapokat. Ott törölgettem a könnyeimet, hogy ne potyogjanak rá a könyvre, meg persze, hogy lássak XD

Ami nagyon tetszett: 

Úgy összességében

Will

Ami nem tetszett: 

Tessanak az a bizonyos tette.

Idézet: 

"– Azt hiszed, nem tudok harcolni. – A lány elhúzódott, és farkasszemet nézett Jemmel. – Mert lány vagyok. 

– Azért hiszem azt, hogy nem tudsz harcolni, mert menyasszonyi ruha van rajtad – felelte a fiú. – Ha ez vigasztal, szerintem ebben a cuccban Will sem tudna harcolni. 

– Talán nem – szúrta közbe a másik fiú, akinek olyan éles volt a hallása, mint egy denevéré. – Viszont világszép menyasszony lenne belőlem."

"– Nem vagyok okleveles balfék! – jelentette ki dühödten. 

– Az oklevél hiánya aligha bizonyíték az intelligenciára – mormogta Will."

"– Ismered az érzést, amikor egy könyvet olvasol, és tudod, hogy tragédia lesz belőle? Érzed, hogy közeledik a hideg és a sötétség, látod, hogy szorul a hurok a szereplők körül, akik a lapokon élik az életüket, mégsem tudsz szabadulni a történettől. Olyan, mintha hozzákötöznének egy kocsihoz, és az vonszolna maga után. Sem elengedni nem tudod, sem az irányt megváltoztatni."

"Minden találkozás búcsúzáshoz vezet, és ez így lesz, amíg világ a világ. Minden találkozásban benne van az elválás szomorúsága, mint ahogy minden búcsúban benne van egy kevés a találkozás öröméből is."