Tartalom:"An ihrem 16. Geburtstag sieht Alice „Ali” Bell eine Wolke, die die Form eines weißen Kaninchens hat. Kurz darauf passiert, was Alice nie für möglich gehalten hätte: Ihre Eltern, ihre Schwester und sie werden von Zombies angegriffen. Nur Ali überlebt. Sie zieht zu ihren Großeltern nach Birmingham und fängt an einer neuen Schule an. Um ihre Familie zu rächen, will Ali lernen, Untote zu besiegen. Um zu überleben, muss sie dem undurchsichtigsten Typ an der Asher High vertrauen: Cole Holland weiß, wie man Zombies jagt. Aber er hat selbst Geheimnisse; und es scheint, dass die größten Gefahren dort lauern, wo Ali sie am wenigsten vermutet"
Én és a könyv:
Alice a zombik között? Egyértelmű volt, hogy el kell olvasnom. Ráadásul gyönyörű a borítója.
Véleményem:
Ez az első regény, amit németül olvastam. xD Gondoltam, ha már németet tanulok, jó lenne egyszer németül elolvasni egy könyvet. Erre a könyvre pedig már régóta kíváncsi vagyok és a megjelenéséről nem hallottam hírt, szóval gondoltam itt az ideje az olvasásnak. Azt azért megjegyzem, hogy nem szeretem a németet és nem is vagyok jó belőle.
Ennek a könyvnek viszonylag könnyű volt a nyelvezete. Szóval szerintem gyakorlásnak jó volt.
Igazából ez a regény meglepett. Nem igazán ilyenre számítottam, amikor elkezdtem :D
Én komolyan valami olyat vártam, hogy a csajszi beleseik a lyukba és egy zombis csodaországba jut.
Bolond kalapossal, fehér nyuszival és mindennel, ami kell. xD
Persze nem így történt.
Számomra rögtön érdekesen kezdődött a könyv.
Alice családjában az egyik legfontosabb szabály a következő: A házat sose hagyják el úgy, hogy nem érnek haza sötétedés előtt.
Ez igazán megnehezíti a két lány életét. (Alice és Emma) Ők csak szeretnének normálisak lenni, de az apjuk paranoiája ezt nem engedi. Az apjuk ugyanis megszállottan hisz a szörnyekben, akik elragadják őket, ha nem vigyáznak.
Alice egészen a családja balesetéig azt gondolja, hogy a szörnyek csak az apja képzeletében élnek. De utána minden megváltozik.
Elveszíti a családját és iskolát is vált, ráadásul már tudja, hogy szörnyek léteznek. És ezek a szörnyek éhesek...
Természetesen egy YA regény sem létezhet az elengedhetetlen férfihőstől. A férfi szerepében pedig Cole Holland-ot üdvözölhetjük, kinek szeme ibolyakék, akinek számszeríja van, aki titokzatos, akinek tetkója van és veszélyes stb.
És, amikor Alice először találkozik ezzel a sráccal, akkor történik valami különös dolog.
Később pedig egyéb titkokra is fény derül a fiúval kapcsolatban.
Amúgy én kifejezetten bírtam Colet :D Nem idegesítő és csak kellően parancsolgatós és védelmező. Na meg persze egy igazi harcos!
Plusz a mellék szereplők is igazán érdekesek voltak. Nekem az egyik kedvencem Frosty volt.
Persze ne feledkezzünk meg Aliceról se, hiszen ő a főhősnő. Alice tipikus tini, de nem az idegesítő fajtából, szóval én őt is nagyon tudtam kedvelni. ^^
Tetszett a zombik újragondolása is.
Nem átlagos, zabagép zombikat kaptunk. Az írónő tudott adni valami pluszt a nagy zombivilágba.
Mivel az Alice zombijai nem azok a Walking Deadből ismert bomló testek, hanem lelkek, szellemek, melyeket megfertőzött a gonoszság. Így nem is látja őket akárki. De persze ők is megtudják fertőzni az embereket.
Szerintem ez nagyon érdekes volt.
És, amit én külön nagyon szerettem, hogy voltak nagyon szórakoztató jelenetek, amiken lehetett mosolyogni vagy nevetni. :D Szóval poénok is vannak.
Igazából ez a regény meglepett. Nem igazán ilyenre számítottam, amikor elkezdtem :D
Én komolyan valami olyat vártam, hogy a csajszi beleseik a lyukba és egy zombis csodaországba jut.
Bolond kalapossal, fehér nyuszival és mindennel, ami kell. xD
Persze nem így történt.
Számomra rögtön érdekesen kezdődött a könyv.
Alice családjában az egyik legfontosabb szabály a következő: A házat sose hagyják el úgy, hogy nem érnek haza sötétedés előtt.
Ez igazán megnehezíti a két lány életét. (Alice és Emma) Ők csak szeretnének normálisak lenni, de az apjuk paranoiája ezt nem engedi. Az apjuk ugyanis megszállottan hisz a szörnyekben, akik elragadják őket, ha nem vigyáznak.Alice egészen a családja balesetéig azt gondolja, hogy a szörnyek csak az apja képzeletében élnek. De utána minden megváltozik.
Elveszíti a családját és iskolát is vált, ráadásul már tudja, hogy szörnyek léteznek. És ezek a szörnyek éhesek...
 |
| Cole Holland |
És, amikor Alice először találkozik ezzel a sráccal, akkor történik valami különös dolog.
Később pedig egyéb titkokra is fény derül a fiúval kapcsolatban.
Amúgy én kifejezetten bírtam Colet :D Nem idegesítő és csak kellően parancsolgatós és védelmező. Na meg persze egy igazi harcos!
Plusz a mellék szereplők is igazán érdekesek voltak. Nekem az egyik kedvencem Frosty volt.
Persze ne feledkezzünk meg Aliceról se, hiszen ő a főhősnő. Alice tipikus tini, de nem az idegesítő fajtából, szóval én őt is nagyon tudtam kedvelni. ^^
Tetszett a zombik újragondolása is.
Nem átlagos, zabagép zombikat kaptunk. Az írónő tudott adni valami pluszt a nagy zombivilágba.
Mivel az Alice zombijai nem azok a Walking Deadből ismert bomló testek, hanem lelkek, szellemek, melyeket megfertőzött a gonoszság. Így nem is látja őket akárki. De persze ők is megtudják fertőzni az embereket.
Szerintem ez nagyon érdekes volt.
És, amit én külön nagyon szerettem, hogy voltak nagyon szórakoztató jelenetek, amiken lehetett mosolyogni vagy nevetni. :D Szóval poénok is vannak.
Ami nagyon tetszett:
Úgy összességében a sztori.
Ami nem tetszett:
....
Idézet: Eine Grundsatzregel im Bell-Haushalt lautete: Du verlässt das Haus nicht, wenn du nicht vor Einbruch der Dunkelheit wieder zurück sein kannst.
Von Nahem betrachtet waren seine Augen nicht vollständig braun, sondern erinnerten hübsch an Schwarzbeeren mit Schokostreuseln. Mein Magen knurrte. Okay, ich hatte Hunger.
Nie habe ich diese blöden Mädchen in Horrorfilmen verstanden, die völlig allein losgingen, um einem beängstigenden Geräusch nachzuspüren, das sie gehört hatten, nur um gleich darauf erdolcht oder gemartert zu werden. Ich fragte mich immer, warum sie nicht vorher die Polizei anriefen und auf Hilfe warteten, irgendwas taten, um diesem schrecklichen Schicksal zu entgehen.
Natürlich war das der Moment, in dem ich Cole in die Arme lief. Wortwörtlich in die Arme lief.
„Und jetzt sei ein braver Junge, und tu, was ich dir sage.“
Er hob die Sonnenbrille, und ich bemerkte das Aufleuchten in seinen violetten Augen.
„Und was genau möchte Klein Ali?“
Klein Ali. Pah!„Ich sagte, gib mir die Autoschlüssel.“ Es gab keinen Grund, nett zu sein. Er war es ja auch nicht. „Und wenn du mich noch einmal Klein Ali nennst, zertrümmere ich dir die Luftröhre, so wie du‘s angeblich gern bei anderen machst.“
„Ich kann nicht versprechen, dass ich dich als Fahrerin einsetze, wenn wir flüchten müssen“, sagte Cole. „Aber mit etwas mehr Übung wirst du bestimmt schneller als meine Großmutter – in ihrem Rollstuhl.“
„Und jetzt sei ein braver Junge, und tu, was ich dir sage.“
Er hob die Sonnenbrille, und ich bemerkte das Aufleuchten in seinen violetten Augen.
„Und was genau möchte Klein Ali?“
Klein Ali. Pah!„Ich sagte, gib mir die Autoschlüssel.“ Es gab keinen Grund, nett zu sein. Er war es ja auch nicht. „Und wenn du mich noch einmal Klein Ali nennst, zertrümmere ich dir die Luftröhre, so wie du‘s angeblich gern bei anderen machst.“
„Ich kann nicht versprechen, dass ich dich als Fahrerin einsetze, wenn wir flüchten müssen“, sagte Cole. „Aber mit etwas mehr Übung wirst du bestimmt schneller als meine Großmutter – in ihrem Rollstuhl.“
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése