Nevermore - Soha már

Tartalom:
„Az író egy lépéssel mindig az olvasó előtt jár, amitől a Soha már egy olyan könyv lett, amiben könnyű elmerülni, rágódni rajta és ízlelgetni.” 
–New York Journal of Books 
"Isobel Lanley, a pom-pom lány elborzadva veszi tudomásul, hogy Varen Nethers-szel kell megírnia az angol dolgozatát. A dolgozat leadási határideje hihetetlenül igazságtalan módon a rivális focicsapat elleni nagy mérkőzés napjára esik. A hűvös és tartózkodó, cinikus és éles nyelvű Varen már az elején tisztázza, hogy a dolgozaton kívül nem akar a lánytól semmit. Isobel azonban hamarosan kifogásokat kezd keresni, hogy Varen-nel találkozhasson, miközben egyre jobban elszakad barátaitól és az erőszakos és féltékeny barátjától. Isobel egyre mélyebbre merül Varen álomvilágába, ami a jegyzetfüzetébe írt sorokból kelt életre, egy világba, ahol Edgar Allan Poe félelmetes történetei válnak valóra. 
Ahogy egyre jobban felfordul körülötte a virág, Isobel felfedezi, hogy az álmoknak és a szavaknak sokkal nagyobb az erejük, mint azt gondolta és, hogy a legijesztőbb valóság az, amit az elme annak hisz. Képes lesz megmenteni Varent az Őrülettől, ami fogva tartja őt vagy mindkettőjüket felemésztik Varen rémálmainak árnyai?"



Én és a könyv:
Szülinapomra kaptam ^^

Véleményem:

*Egy perc néma csend, a vége miatt* 
Szóval: Az események lassan indultak be, az írónő lassan csöpögtette az információkat és a legtöbb dologra csak a végén derült fény. Ám még így se tudtunk meg egy csomó mindent. De éppen ezért jó. Mármint, nekem eléggé tetszett. Bírtam ezt a komor, borzongató hangulatot. Néhol még libabőrös is lettem. Szerintem nagyon jól lett vegyítve a történet Poe műveivel. Ráadásul hatalmas késztetést érzek arra, hogy elolvassam a Vörös halál című művét.  (Valamikor biztosan sort kerítek rá)
A szereplőknek megvan a maguk személyisége, de azért még van mit kidolgozni rajtuk. Szeretném mindannyiukat sokkal jobban megismerni. Leginkább Varenről szeretnék sokkal többet tudni, mert eléggé tetszett a komorsága és a sötét hangulat, ami körül lengi. Egyenlőre Gwen a kedvencem, de erre a helyre még zárójelesen odatehetem Varent is.
Amit viszont nem értettem azaz volt, hogy mikor és hogyan szerettek egymásba? Én ezt valahogy nem érzékeltem.
Illetve : Spoiler, ha nem olvastad még a könyvet, akkor ne olvasd el ezt a részt!
Azok a démonok és a nő is azért volt ott, mert Varen a kis füzetébe írt róluk. A démonokat Varen teremtette, ezért nem voltak képesek bántani Isobelt... De az a nő... Őt nem Varen teremtette... Ugye? Meg mégis milyen befejezést akar? XD Jó, gondolom ez az, amire csak a következő kötetekben kapok választ. Spoiler vége.
A történet egyedi és érdekes. Örülök, hogy elolvastam. A befejezés pedig... áh! Nem kaparom ugyan a falat a folytatás után, de nagyon szeretném tudni, hogyan végződik a sztori.

Ami nagyon tetszett:
Halloween.

Ami nem tetszett:
Szerintem kevés a Varen és Isobel rész.

Idézet:

"Blablabla és így tovább, lapozott. 
– Nem hagysz ki részeket, igaz? Mindent elolvasol? 
– Persze, mindet elolvasok – hazudott minden bizonytalankodás nélkül azonnal a lány. – Egyszerűen csak gyorsan olvasok."

"– A rémisztő dolgok is lehetnek romantikusak."

"– Ha most Japánban lennénk, ebből annyira lehetne egy animét csinálni – mondta Danny."

"– Miért, azt hiszed, hogy te nem tetszel neki? 
– Mert szerinted igen? 
Gwen szája újra széles mosolyra húzódott. 
– Te most viccelsz velem? Nem láttad, milyen pillantásokat vet rád lopva? Ezek szerint nem. Az ember elgondolkodik, vajon mi mást csinál még jól? – lökte oldalba Isobelt a könyökével."

"(…) csak tőled függ, mi lesz a vége."