Vacsora a vámpírral

Tartalom:
"Az idei év legérzékibb olvasmánya… 
Egyetlen pillanat örökre megváltoztathat egy életet… 
Egy véletlen találkozás a sötét utcán olyan világba sodorja Violet Lee-t, amelyről még csak nem is álmodott soha – egy időtlen, kifinomultan elegáns és mérhetetlenül gazdag világba, ahol szépséges paloták állnak, melyekben fényűző mulatságokat rendeznek, s ahol egy baráti társaság kizárólag az élvezeteknek hódol. Egy olyan helyre, ahonnan nincs menekvés, bármily elszántan próbálkozik is vele Violet. Ám e világ minden kincse sem leplezheti a csillogó felszín alatt megbúvó sötétséget, amelyet a karizmatikus és életveszélyes Kaspar Varn testesít meg. Violet és Kaspar megadják magukat egy olyan szenvedélynek, amely egymástól távol eső világaik felett ível át – csakhogy ennek a szenvedélynek megvan a maga ára… "




Én és a könyv:
Megakadt rajta a szemem és tetszett a tartalom is.

Véleményem:
Vegyesek az érzéseim ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az elején odáig voltam érte és annyira tetszett, hogy egy vámpír herceg az egyik főszereplő. Ismétlem: egy vámpír herceg!!! XD Nem tehetek róla nekem ez a dolog nagyon tetszett. Ráadásul imádtam, hogy nem egy udvarias hercegről van szó, hanem egy bunkóról. Egy bunkó, aki nem szórakozik. Ha bele akar harapni a csajba, akkor megteszi! XD Egyszóval: imádtam Kaspart.
Aztán ott van a főhősnőnk: Violet. Vele nem voltam különösebben elégedett. Az elején még azt mondtam, hogy: Ez igen! Így kell ezt! Ugyanis visszaszólt és nem hagyta magát. Aztán egyszer csak: "Majdnem meghaltam, de semmi baj. Nyugodtan ihatsz a véremből." Meg ehhez hasonló megnyilvánulások, folytonos bömböléssel párosítva. Ja és pár hét után elfogadta, hogy a vámpírok gyilkolnak stb. Szóval ennyit róla... Bár a végére azért kezdtem megkedvelni.
Aztán ott volt Fabian, aki annyira aranyos volt az elején. Utána meg átment egy görény szemétládába. Bár bizonyos mértékben megtudom érteni. Utoljára pedig Lyla, aki alapból se volt a szívem csücske, de azért nem gondoltam volna, hogy ennyire szemét. 
Ezzel arra akartam célozni, hogy a szereplők nem a legtökéletesebbek.
A könyvben volt sok érdekesség és egyediség is (legalábbis nekem egyedi volt) A történet pedig érdekes és fordulatokat is tartogat. Persze valamelyiket könnyen ki lehet következtetni, de volt olyan amire magamtól nem jöttem rá és néztem nagyot.  Viszont voltak részek, amiket unalmasnak tartottam és fölöslegesnek.
Összességében: Nem volt rossz.
Ui: Borító.... Az eredeti százszor jobb.

Ami nagyon tetszett:
Violet és Kaspar csatái.
Belsőhang.

Ami nem tetszett:
Volt pár dolog, amit hülyeségnek tartottam. Pl: Nem jöttek rá arra, hogy ki rendelte el a királynő halálát stb.

Idézet:

"A vámpírok nem kedves, szeretetteljes lények. Természetükből hiányzik a képesség a megváltozásra, alkalmazkodásra vagy mások elfogadására. Szeretetü-ket emberi lény nem nevezné szeretetnek, s a kéjvágy oly mértékben emészti őket, hogy mi azt sosem érthetjük meg. Nem úgy öregszenek, mint mi, embe-rek, hanem inkább úgy, mint egy kőszikla: fokozatosan kopnak, s lassan pusztulnak el, észrevehetetlenül lassan. A kő látszólag örökké fennmaradt, ahogy a vámpírok is."

"– És ne szólíts kislánynak! Violet vagyok! 
Egyetlen szempillantás alatt mellettem termett, a falnak nyomott, és kezét a nyakam köré fonta. Egyik ujját a nyakamon lüktető érhez szorította, és végigci-rógatta. 
– Én meg az istenverte herceg vagyok!"

"– Három másodperced van arra, hogy lekapd rólam a mancsod, és legalább kétméternyire eltávolodj! – nyögtem, mert a nap erősen sütött be a vékony tüllfüggönyökön át. 
– Neked is jó reggelt – nevetett fel Kaspar, és nem állítanám, hogy kapkodva cihelődött ki az ágyból."

"– Brutálisan hangzik. Át tudsz változni denevérré? 
(…) 
– Nem. 
– Képes vagy folyóvízen átjutni? 
– Igen. 
– Beléphetsz egy házba meghívás nélkül? 
– Nem. 
– Miért? 
– Mert az udvariatlanság lenne."

"– A gazdag gyerekek nem tudnak autót javítani. 
     Felvontam a szemöldököm. 
 – Ezek szerint beismered, hogy fennhéjázó, arrogáns bunkó vagy? 
 – Sosem tagadtam."