Rézkesztyű

Spoilert tartalmazhat az előző részre nézve!!!

Tartalom:
"Callum Hunt nyári szünete nem olyan, mint a többi gyereké. Egyetlen pajtása egy káosz sújtott farkas, Harceb. Az édesapja azt gyanítja róla, hogy a gonosz rejtőzik benne. És persze a legtöbb gyerek ősszel nem a Magisztérium varázslatos világába készül visszatérni.

Call élete nem könnyű… És még nehezebbé válik, miután körülnéz a pincében, és felfedezi, hogy az apja talán végezni akar vele meg Harcebbel.

Call elszökik a Magisztériumba – ott azonban még feszültebb a helyzet. Valaki ellopta az Alkahesztet, egy rézkesztyűt, ami képes megfosztani bizonyos mágusokat a varázserejüktől. Ráadásul miközben Call és barátai, Aaron meg Tamara, a tettes után kutatnak, nagyon veszélyes ellenfelek figyelmét hívják föl magukra… és még annál is veszélyesebb igazságot tárnak fel.

A Magisztérium rejtélyei egyre csak szaporodnak. Az elsöprő sikerű szerzőpáros fantasztikus utazásra invitál, ahol a tét nemcsak egy fiú sorsa… hanem az egész világé"

Én és a könyv:
Tetszett az előző rész, úgyhogy kíváncsi voltam a másodikra is. :)

"Kezdett aggódni, hogy igazából nincsenek jók meg rosszak. Talán szimplán csak emberek vannak, ki-ki a maga hosszabb vagy rövidebb gonosz nagyúri listájával."

Véleményem:
Tetszett, de az első rész jobban.
Igaz, hogy az első rész picit unalmasabb volt, mert fel kellett vezetni a világot és a szituációt… Mindent meg kellett ismernünk stb.
De a végén lévő csavar akkorát ütött, hogy azóta se hevertem ki.
Itt pedig nem voltak ilyen nagy kiszámíthatatlanságok – legalábbis számomra.
Bár még így is gyorsan pörögtek a lapok és nem unatkoztam. :)
Amúgy megint a vége volt a legizgalmasabb, de azért előtte is akadt pár egészen jó kis akciójelenet. Örültem, hogy ezúttal a sztori nagy része a külvilágban játszódott és nem a Magisztérium-ban.
Ééééés itt is bedobtak egy csattanó szerűséget, de ahogy mondtam ez nem ütött akkorát.

Call-t még mindig nagyon bírom. Érdekes karakter. Jó nézni, ahogy próbál megbirkózni a titokkal, amit hordoz. Tetszettek a poénos kis belső vívódásai is. Ráadásul Harceb-el az oldalán verhetetlen volt.
Számomra az is teljesen érthető volt, hogy senkinek nem kötötte az orrára, hogy mit is tudott meg az első rész végén. Ez nem az a fajta titok, amit könnyedén megosztok. Még olyanokkal sem, akiket a barátaimnak tartok.

Ebben a részben Tamar nagyon unszimpatikus volt számomra. Úgy éreztem, hogy folyton csak Aaron-t tartja szem előtt. Remélem a kissé hisztis, undok stílusát majd kinövi. xD
Aaron pedig olyan semleges volt. Tipikus jófiú, aki próbál helyesen cselekedni, de neki is vannak titkai és néha bekeményít. Van róla egy elméletem, de majd meglátjuk hogy alakul a sztori. :D
Ebben a részben Jasper tetszett meg leginkább. xD Pedig róla nem gondoltam volna, hogy megkedvelem. Szemétkedett meg bunkózott, de az ő helyében szerintem én is így reagáltam volna és azért voltak nagyon-nagyon jó megnyilvánulásai.
Remélem a csapatunkkal marad. :) Én örülnék neki.

Ami nagyon tetszett: 
Van egy kedvenc jelenetem, de az sajnos spoileres lenne. :D

Ami nem tetszett: 
Tamara nem volt szimpi.

Idézet:
"– Harceb meg mitől ilyen vidám? – kérdezte.
– Megevett egy mókust – felelte Tamara rosszallóan.
Ahogy Call elindult vissza a kocsihoz, lehajolt, hogy megpaskolja Harceb fejét, és azt suttogta.
– Ügyes vagy, pajti! Kiváló a vadászösztönöd. A jó farkas mókust eszik, nem pedig embert, igazam van?
– Nagy helyes, a jellemformálást nem lehet elég korán elkezdeni – mondta Aaron."

"Harceb nyüszítve leheveredett a padlóra, láthatóan unta már a sok dumát. Ő a tettek farkasa volt."

"– Ha azt kérded, fel tudom-e törni a zárat – felelte Aaron – hát nem, nem értek hozzá.
– Oké, de akkor is te vagy a krétor – mondta Call. A kulcslyukon keresztül látta a ketrecekkel teli, levegőtlen helyiséget, és a rácsok mögött elkeseredetten összegömbölyödő Harcebet. – Krétorkodd meg, hogy kinyíljon, vagy mit tudom én!"