A vörös piramis

Tartalom:
"Percy ​Jackson alkotója új kalandra hív!

Anyjuk halála óta Carter és Sadie szinte idegenek egymásnak. Sadie a nagyszüleivel élt Londonban, a bátyja pedig beutazta a világot apjukkal, a zseniális egyiptológussal.

Egy éjjel dr. Kane „kísérletezni” viszi a testvéreket a British Museumba, hátha helyre tudja hozni a család dolgait. Terve azonban félresikerül. A világra szabadítja Széthet, az egyiptomi istent, aki fogságba ejti őt, a gyerekeknek pedig menekülniük kell, hogy egyáltalán életben maradhassanak.

Az egyiptomi istenek ébredezni kezdenek. Ráadásul Széth – mind közül a legrosszabb – kipécézte magának a Kane családot. Hogy megállítsák, a testvérek életveszélyes kalandra indulnak a világ körül, melynek során sötét titkokra derül fény."

Én és a könyv: 
Rick Riordan az író... Akkor rossz nem lehet - gondoltam.

Véleményem:
Kicsit nehéz megírnom erről a könyvről a véleményemet. Rick bácsi hatalmas kedvenc. Éppen ezért egy picit elfogult voltam.
Igazából szó sincs arról, hogy rossz lett volna ez a regény. Csak… Hát…
Számomra megvoltak a hibái.
Kezdjük például azzal, hogy rengeteg minden van belesűrítve. Nagyon sok az info. Annak, aki ismeri az egyiptomi mitológiát, bizonyára könnyebb dolga van. De nekem néha már belefájdult a fejem.
Plusz kissé idegesítő volt, hogy több dolgot is nagyon sokáig nem mondtak el. Hőseink meg csak tették a dolgukat, de hogy pontosan miért azt maguk se mindig tudták.
És akkor el is érkeztünk a másik dologhoz, ami annyira nem jött be;
Valahogy Carter és Sadie karaktere nem varázsolt el. Főleg Sadie.
Ő néhol kifejezetten unszimpatikus volt. Hisztisnek és néha indokolatlanul bunkónak tartottam. Plusz úgy éreztem ő nagyobb figyelmet kap, pedig szerintem Carter aranyosabb és szerethetőbb.
A hatalmas poén áradat is elmaradt, de az is lehet, hogy csak én éreztem kevésnek.
Plusz a görög mitológia mindig is közelebb állt hozzám, mint az egyiptomi. :D
Az egyiptomi sztorikból nagyon keveset ismerek.
Úgyhogy itt néha homlok ráncolva gondolkodtam, hogy miiii? XD

Amúgy rengeteg sok harcjelenet és akció akad, úgyhogy a sztori egy pillanatra sem ülepszik le. Illetve az író tudott némi újdonságot mutatni, mivel itt nem a már megszokott félisteneket kapjuk. (Pedig én totál abban a hitben kezdtem bele a regénybe, hogy egyiptomi félistenek lesznek a főhősök. xD)
Egyébként szinte ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy a következő rész jobban fog tetszeni. :) Ez a kötet nagyon felvezetős volt.

Ami nagyon tetszett: 
Tud újat mutatni.

Ami nem tetszett:
Sadie eddig nem túl szimpatikus.

Idézet:
"A nevem Carter Kane. Tizennégy éves vagyok, és egy bőröndben lakom."

"– Ez tűrhetetlen, Borzalom Arca – mondta higgadtan Széth.
A szolgáló összerezzent. Nyilván őt hívták Borzalom Arcának. Elgondolkodtam rajta, mit összeagyalhatott az anyukája, mire ez eszébe jutott. Tibi? Nem az igazi. Sanyi? Á, hagyjuk. Megvan, legyen Borzalom Arca!"

"Anubisz becsukta a száját, aztán újra kinyitotta. (…)
– Mindig ilyen idegesítő vagy?
– Általában jobban – vallottam be.
– Miért nem házasított ki a családod valahová minél messzebbre?"

"Nem, nem papír. Papirusz. (..) Olyan vastag és durva volt, hogy elgondolkodtam, vajon szegény egyiptomiaknak vécépapiruszt kellett-e használniuk. Ha igen, nem csoda, hogy oldalazva jártak."