Tartalom:
"Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, mindkettőnknek végünk. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak? Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el? És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmisek?
Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
Éld át az Ónix történetét Daemonnal!"
Én és a könyv: Blogturnén nyertem. :) Habár mindenképpen beszereztem volna, hisz imádom a Luxen sorozatot. :D
Véleményem:
A második részt ezer éve olvastam utoljára. (Mondjuk ez után a kötet után kedvet kaptam egy újraolvasáshoz.) Sok mindenre nem emlékeztem már. Úgyhogy néha egy-egy új jelenetnél el kellett gondolkodnom, hogy „ez most új, vagy csak én nem emlékszem?” xD
Szóval szuper volt visszatérni a Luxenek világába.
Imádom a Luxen univerzumot. Szerintem sosem fogom megunni. (Amúgy durva belegondolni, hogy anno az első rész olvasásakor még csak 17 éves voltam. xD)
Teljesen belemerültem. Jókat vigyorogtam és Daemon gondolatai verhetetlenek.
Ebben a részben sem csalódtam.
Jó volt látni, hogy miket csinál a mi kis beképzelt macsónk.Ez pont az a rész volt, amikor hőseink sokat voltak külön. Úgyhogy azért bőven akadt plusz jelenet, ahol Daemon sziporkázhatott.
Egyébként Adam karakterét még inkább megkedveltem…… Hát igen….
Spoiler azok számára akik nem olvasták az Ónixot: Szomorú vagyok, hogy meghalt… Spoiler vége.
Pedig aztán az eredeti sorozatban nem igazán hatott meg. De ebben a részben tudtam, hogy meg fog történni és már előre oda voltam a gondolattól.
Katy pedig itt is kicsit idegesített – ahogy anno az Ónixban. xD Ebben a részben sok hülyeséget csinál, amikkel nagyon nem értettem egyet. (És nem is tudom miért... De szerintem Daemon szemszögéből nézve még durvábbak voltak ezek a dolgok, mint anno Katy kötetében.)
Amit viszont imádtam azok a közös jelenetek; vagy nagyon cuki volt, vagy nagyon vicces, vagy esetleg a kettő együtt. xD
Mondjuk azt bánom, hogy: Még mindig nem tudom mi a fene volt abban a hülye levélben. xD Pedig én azt hittem, hogy végre megtudom. Totál így kezdtem neki a könyvnek, hogy na most fény derül rá.
Ami nagyon tetszett:
A verhetetlen, megunhatatlan és megismételhetetlen Daemon Black. xD
Ami nem tetszett:
...
Idézet:
"Aznap volt a születésnapja.
És tudtam, hogy kapott egy új laptopot, mert reggel jött egy e-mail értesítés, hogy frissítette a blogját. Igen, feliratkoztam. Na és?"
"Rá kellett jönnöm, mi történik Kattel, azonban nem kérdezhettem körbe az ismerőseimet, ha nem akartam gyanút kelteni, és ebben persze a Google sem lehetett a barátom."
"Dee egy vagyont költött tökös–fűszeres illat gyertyákra, amitől az egész ház úgy szaglott, mintha az ősz teli hányta volna."
"…Andrew; már megette a saját krumpliját és az enyémet méregette. Lehet, hogy porból csinálták, és a csirizre hasonlít az íze, de ha érte nyúl, bokán rúgom."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése