End ​of Days – A vég napjai

Tartalom:
"Az Angelfall trilógia befejező kötete.

A vég napjai Susan Ee bestseller trilógiájának záró kötete. Penryn és Rafi menekülnek, miután az angyaloktól sikerül megszökniük. Kétségbeesetten keresnek egy orvost, aki helyre tudná hozni azokat a változtatásokat, amiket az angyalok végeztek Rafin és Penryn húgán. Kutatás közben felbukkan valami Rafi múltjából, és olyan sötét erőket szabadít el, melyek mindkettejükre nézve végzetesek lehetnek.
Az angyalok által az emberekre szabadított apokaliptikus rémálomban mindkét oldal a totális háború felé sodródik. Valószínűtlen szövetségek köttetnek, a haditervek folyton módosulnak. De ki fog győzedelmeskedni? A Föld feletti uralomért folyó harcban Rafinak és Penrynnek döntenie kell, melyik oldalra álljanak, kit válasszanak: a saját fajtájukat vagy egymást?


Gonosz angyalok és egy talpraesett hősnő, aki nem nyavalyog. Üdítő változatosság."

Én és a könyv: 
Egyik nagy kedvencem ez a trilógia. :)

"– Te nagyon különleges lány vagy, Penryn. 

Csodálatos lány. Az a „nincs több hozzád fogható” fajta."

Vélemény:
Még a könyv megjelenése előtt olvastam pár negatív kritikát, így eléggé tartottam tőle. Féltem, hogy nekem sem fog tetszeni. Úgyhogy a regény megvásárlása utána egy ideig nem is mertem belekezdeni.
De szerencsére ahogy haladt előre a sztori, hamar megnyugodtam. Nem csalódtam ebben a kötetben sem.
Az első és a második rész jobban tetszett ugyan, de szerintem ez egy méltó befejezése volt a trilógiának.
Pörögtek az események.
Néha az ember csak kapkodta a fejét, hogy most épp miféle lény jön; pokolfajzat, démon, skorpió, esetleg angyal… vagy egy hatos????
Talán két rész volt csak, ami annyira nem kötötte le a figyelmemet. Az egyik ilyen a tehetségkutatós rész volt.
Plusz örültem, hogy a kis párosunk nincs túl sok ideig távol egymástól és így szolgáltatnak pár szívmelengetően aranyos jelenetet. ❤
Penryn az egyik legkedveltebb főhősnőm, mivel talpraesett, határozott, erős, de egyben néha képes arra is, hogy elgyengüljön. Illetve bár szerelmes is, de mindig emlékezteti magát, hogy nincs idő ilyesmire és Rafi mégiscsak az ellenség.

Rafi pedig próbál ugyan nem bűnbe esni, de menthetetlen. :P (Hmmm… Néha megnéztem volna, hogy mi játszódik le a fejében.)
Amúgy egy bizonyos jelentnél el sem tudtam képzelni, hogy kettejük kapcsolata mégis hogyan kaphatna happy end-et. Csak lestem, hogy na most akkor mi lesz???
Természetesen a mellékszereplőkről sem feledkezhetünk meg, pár szerintem ebben a részben ők kicsit háttérbe szorultak. Jelen voltak és tették a dolgukat, de mégis úgy voltam vele, hogy kevés. Bár szerintem ennek az az oka, hogy a mellékszereplőket is nagyon megkedveltem.
Kedvenc jelenetem volt a pokolban játszódó rész. *-* Szerintem az mindent vitt.
Plusz megismerhettük Beliel indítékait, ami miatt én nagyon megsajnáltam szegényt és szinte már nem is haragudtam rá. (Ezt szeretem: Ha a gonosz nem csak esztelenül teszi, amit tesz, hanem van indítéka.)
Amibe kicsit bele tudnék kötni az a regény vége: A végső csatát én kicsit túl gyorsnak éreztem. Néhány részlet túl egyszerű lezárást kapott, amivel nem teljesen tudok kibékülni. Illetve az epilógussal kapcsolatban is volt hiányérzetem.
De mindez nagyon minimális. :D

Szóval összességében: Élveztem a trilógiát és sajnálom, hogy vége… Egy hatalmas élmény volt az olvasása. :)

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében.

Ami nem tetszett: 
Az epilógus lehetett volna kicsit másabb.

Idézet: 
"– Mi van rajtad? – Tetőtől talpig végigmér.
Olyan kényelmes, hogy el is feledkeztem róla, a levágott aljú pólóban és a sztreccs bokszerben vagyok. Végignézek magamon van-e miért feszélyezve éreznem magam. A ruházatom kellőképpen takar, eltekintve A hasamtól. És talán a lábamból is a szokásosnál kicsivel több látszik.
– Kérdezi a fickó, aki folyton ing nélkül szaladgál?
Mondjuk, nekem kimondottan tetszik, ha nincs rajta ing és kilátszik a kocka hasa, de ezt inkább nem említem.
– A szárnyak miatt nem túl kényelmes viselet az ing. Azonkívül nem hallottam, hogy bárki panaszkodott volna.
– Azért ne szálljon a fejedbe, Rafi! Dicsérni se dicsért senki."


"Férfiakkal küzdöttél, akik kétszer akkorák voltak mint te, megöltél egy angyalharcost, szembeszálltál egy arkangyallal és angyalkardot forgatsz – Rafi a fejét ingatja. – de úgy visítozol, mint egy kislány, ha meglátsz egy kukacot?"


"–Tudod, csajszi –mondja Du –, már a legutóbbi nagy mutatványod előtt is te voltál a legérdekesebb harcos a rendezvényeinken. A seggeket szétrúgó csajok mindig is nagyon menők voltak, de ebben a posztapokaliptikus világban, amiben élünk, a legmenőbb dolog egy kardot lóbáló, angyalgyilkos, veszettül káromkodó…
– Nem is szoktam káromkodni.
–Ez igaz, de ne bánkódj miatta, senki sem tökéletes –mondja Dam."