Az Archívum 1. és 2.

Mivel Halloween ünnepe van, ezért jelentkezem egy szellemes könyvel. Aki nincs oda a borzongásért az is bátran elolvashatja, mert szerintem nem ijesztő. :D

Az Archívum:

Tartalom:

"Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat."

Én és a könyv: 

Cseréltem a második részével együtt :)

Véleményem:

Letehetetlen és teljesen magába szippant. (Jajjj, nagyon kellett már nekem egy ilyen könyv!!!)
Az Archívum egy új világba vezetett, ami mégis ismerős. Az egész annyira jól fel volt építve, ahogy a múlt és a jelen keveredett, ahogy minden kezdett körvonalazódni. *-*
Külön imádom a helyszíneket is: A Sikátor, Az Archívum, de maga a „hotel” is.
West pedig csak szeretni lehetett. Egy igazi színfolt volt a történetben. Megnevettetett, meghatott és minden más. :D Macet is kedveltem, de azért néhány döntésével nem értettem egyet. Viszont nagyon életszerűnek tartottam a gyászát és mindig bátornak, elszántnak éreztem.
Éééééés igen! Rájöttem arra is, hogy ki kavarta meg az eseményeket az Archívumba és Odakiben :P Egy Sherlock Holmes veszett el bennem. Na, jó… Nem XD Inkább csak figyelmes voltam. :D
Nagyon örülök, hogy beszereztem a második kötetet is.

Ami nagyon tetszett: 

Wes 

A kialakított világ

Ami nem tetszett:

....

Idézet:

"És nem megyek sehová. Legalább három gyilkossági kísérletre lesz szükség, hogy elijessz. És ha süti van a dologban, lehet, hogy még akkor is visszajövök."

"Úgy tűnik, anyut levette a lábáról Wesley mosolya, a könnyedsége. Engem legalábbis tutira megvett.
Még csak meg sem rándul, amikor anyu kezet fog vele.
– Már látom, hogy miért kedvel annyira a lányom.
Wesley mosolya még szélesebbre húzódik, ahogy visszahúzza a kezét. – És ön szerint a szívdöglesztő szépségem tetszik neki, a kellemes modorom, vagy az, hogy ellátom péksüteménnyel?"

"– Ne nézz már így azokkal a nagy barna szemeiddel.
– Nem csak barna – mondja. – Mogyoróbarna. Nem látod benne az aranyszínű pöttyöket?
– Egek, mennyi időt töltesz te a tükör előtt?
– Nem eleget, Mac. Nem eleget. – De a nevetés eltűnt a hangjából. – Nagyon ügyes, hogy a szépségemmel akarod elterelni a témát, de nem fog sikerülni. Mi folyik itt?"

Felszabadulás

Spoilert tartalmazhat az előző kötetre nézve!!!

Tartalom:

"Mackenzie Bishop, az Őrzők egyike, akinek feladata, hogy megakadályozza az erőszakos Történeteket kijutását az Archívumból, nemrég kis híján maga is egy Történet keze között lelte halálát. Most pedig, amikor az új iskolában új tanév kezdődik, Mackenzie igyekszik új életet is kezdeni – és maga mögött hagyni a nyáron történteket. A továbblépés azonban nem könnyű – különösen akkor nem, ha az ember álmát a történtek és a Történetek kísértik. A múlt persze múlt és már nem okozhat több fájdalmat, amikor azonban egy rémálom Mackenzie ébren töltött perceiben is újra és újra felbukkant, az Őrző kénytelen eltűnődni azon, vajon tényleg annyira biztonságban van-e, mint gondolja.
Mindeközben emberek tűnnek el nyom nélkül, és látszólag az egyetlen közös bennük Mackenzie – aki ugyan biztos benne, hogy az Archívum többet tud, mint amennyit elárul, mielőtt azonban ezt bebizonyíthatná, ő maga válik az első számú gyanúsítottá. És ha Mac nem találja meg az igazi bűnöst, akkor mindent elveszíthet: nem csupán az Archívummal való kapcsolatát, hanem az emlékeit is – sőt, akár még az életét is. Vajon képes lesz-e Mackenzie kibogozni ezt a rejtélyt, mielőtt ő maga is végleg fennakadna az őrült történések hálójában?"

Véleményem:

Ebben a részben azért volt dolog, ami kicsit zavart. Pl: Még a bicóval elütött csávó is rámozdul a hősnőnkre! Kérdem én… Miért??? XD
Meg oké, hogy Mac nagyon király, régóta csinálja a munkáját és tök szuper… de azért igazán kérhetne néha segítséget.
Plusz szerintem Wesben kicsit jobban is megbízhatott volna – értem én, hogy védeni próbálta, de azért mégis.
És ennyi volt a negatívum. :D
Az viszont nagyon is tetszett, hogy Macben kétségek merülnek fel és a depressziója is teljesen átjött, hogy fél, aggódik stb.
Külön imádtam, hogy kaptam egy kis gyűrű nélküli érzelmet az emberektől.
Ez az eltűnéses dolog pedig jobban tetszett, mint az első részben a kitörölt történetek.
Mert nem tudhattam, hogy Owen tért vissza vagy Macnek elment az esze és valaki teljesen új gonosztevőnk van? Plusz lehet, hogy így kissé szadistának tűnök, de tetszett az is, hogy ártatlan áldozataink voltak, akik szegények csak „rosszkor voltak rossz helyen”.
Most pedig jöjjön, Wes: *-* <3 Még mindig imádni való!!! Igazából róla nem is kell többet mondanom. :D Szinte egy hibát se találok a karakterében éééés bár most kicsit jobban megismertük még mindig vannak titkai és még többet szeretnék róla is megtudni. Pl… most komolyan… Mi lehet a neve? XD
Ez a rész is nagyon jó volt :)
Folytatás? O.o Ugye nem ez a vége??? - tettem fel a kérdést. XD A válasz pedig a következő: Nem. Nem ez a vége, de még az írónő sem tudja, hogy mikor érkezik a folytatás... :(

Ami nagyon tetszett:

Wes *-*

Ami nem tetszett:

Mac nem kér segítséget -.-"

Idézet:

"− Hol a kocsid? − kérdezi, miközben szemügyre veszi a szinte már teljesen üres parkolót.
A biciklitárolóhoz lépek és széles mozdulattal Dantéra mutatok. − Itt a verdám.
Cash elpirul. − Nem akartam semmit feltételezni…
Legyintek. − Igazából olyan, mint egy cabrio. Belekap a szél a hajamba. Bőrülések… vagyis ülés. − Kirángatom a nadrágot a táskámból és felhúzom a szoknya alá.
Cash elmosolyodik, aranyszínű tekintete a járdára vetül. − Esetleg ezt holnap is megismételhetnénk.
− Mármint az iskolát? − kérdezem, ahogy kinyitom a lakatot és felülök Dantéra. − Szerintem ez lenne az elképzelés mögötte. Nem igazán működik, ha csak egyszer jön be az ember."

"Az, hogy volt valamim és elveszítettem, sokkal kegyetlenebb, mintha soha nem lett volna semmim."

"− Mennyire nehéz megcsinálni három feketekávét? − kérdezi Wes.
− A legkevésbé sem − feleli Cash. − De a rendelésben két fekete szerepelt − ezzel elveszi a második kávét − és egy szójatejes forró csoki karamell öntettel. − Megfordítja a tálcát, és felkínálja Wesleynek a harmadik, bonyolult italt.
Wes viharos pillantást vet rá.
Cash még mindig ott tartja a tálcát az orra előtt. − Ha hisztizel itt, mint egy lány, akkor lányos italt is kapsz. Most pedig próbálj meg szívélyesebb lenni.
− Én hősöm − morogja Wesley, ahogy a pohár után nyúl.
− És ne tegyél úgy, mintha nem szeretnéd − teszi hozzá Cash. − Határozottan emlékszem, hogy tavaly télen ilyet rendeltél.
− Hazugság.
Cash megkocogtatja a halántékát. − Fotografikus emlékezet.
Wesley valami kevéssé szívélyeset mormog a szójatejes forró csokijába."