Árnyak ura

Spoiler-t tartalmazhat az előző részre nézve!!!
Tartalom:
 "A napos Los Angeles igazán sötét hely is tud lenni.
Emma Carstairs végre megbosszulta a szülei halálát. Azt hitte, békében élhet, mégsem tud megnyugodni. Hiába vágyakozik Julian után, meg kell védenie őt a parabataiok közötti szerelem rettenetes következményeitől, ezért inkább a fiú bátyjával, Markkal jár. Mark azonban öt évet töltött a tündérek között – vajon lehet-e még belőle valaha igazi árnyvadász?

Tündérföldén sincsen nyugalom. Az ellentündérek királya belefáradt a hidegbékébe, és többé nem hajlandó úgy ugrálni, ahogy az árnyvadászok fütyülnek. A tündérkirálynővel kötött alku és a Klávé törvényei között egyensúlyozva Emmának, Juliannek és Marknak meg kell találnia a módját, hogy megvédjék mindazt, ami kedves a szívüknek, még mielőtt túl késő lenne.

Gazdagítsd az élményeidet!"

Én és a könyv:
A tavalyi évben ezt a könyvet vártam leginkább, hisz hatalmas Árnyvadász fan vagyok.

Véleményem:
Hát… Cassie nem hazudtolta meg magát.
Még mindig kegyetlen. Még mindig játszadozik az érzéseinkkel.
Ami pedig a legdurvább, semmitől sem riad vissza. xD
Bár ezt már megszokhattam volna. De azért még így is fáj mindez a pici szívemnek.

Ebben a részben már mindenkit megszoktam és mindenkit még inkább megszerettem.
Örültem, hogy most a kisebbek is nagyobb szerepet kaptak. Leginkább Livvy és Ty.(Ééééééés persze ott volt Kit is. *-*)
Illetve annak is örültem, hogy végre mindenki nevét képes voltam memorizálni és nem kellett elgondolkodnom egy-egy becenév után, hogy most mégis kiről van szó. xD
Julian-t még mindig imádom. Határozottan a kedvenc szereplőm.
A személyisége eszméletlen. Ahogy azt anno már az első rész értékelésénél is írtam; nem Jace és nem Will. A céljai érdekében nem riad vissza semmitől.
Tud elbűvölő, kedves, szeretetteljes és gondoskodó lenni… Ugyanakkor rideg, számító, ádáz és kegyetlen is. Ő nem feltétlen fog tiszta lapokkal játszani, ha arról van szó.
Ha a szerettei védelme a tét, akkor bárkit eltipor.
Nekem néha az jut eszembe róla, hogy tökéletes főgonosz válhatna belőle.


Akik még nagyon-nagyon érdekeltek és végig fenntartották az érdeklődésemet;
Mark-Cristina-Kieran.
Pedig azt hittem utálni fogom Mark-ot. Legalábbis az első rész végén szentül hittem ebben.
Plusz az első részben nem jött be ez a fura szerelmi háromszög sem. Most viszont... Nem túlzás azt mondani, hogy néha az ő részeik jobban érdekeltek, mint Julian és Emma jeleneti.
Nem mondok semmi különöset, mivel ezt egyszerűen nem tudom megfogalmazni- főleg spoiler nélkül. A lényeg az, hogy ez a kis trió sok-sok körömrágós részt tartogat nekünk.

Természetesen akció is akadt. A tipikus démonokkal harcolunk részek sem maradtak el –
hisz egy Árnyvadász sosem pihenhet. Akkor se, ha ezer más dolga volna.
Egy-egy rész pedig újabb kérdéseket vetett fel, amiken agyalhatunk és izgulhatunk.
Amúgy imádtam az apró kis utalásokat az előző részekre. (Pl: Amikor Kit az miatt morgolódott, hogy valami idióta W.H. szinte minden könyvet tele firkált. xD)

Viszont; Nekem az első rész valahogy jobban tetszett. Ebben a részben akadt pár töltelék rész, amin unatkoztam és úgy éreztem csak azért kell, hogy mégis hosszú legyen a kötet.

Ami nagyon tetszett:
Julian.

Ami nem tetszett:
Ez a rész néha kicsit unalmas volt.

Idézet:
"A hatalmas könyvtárban akadt pár drágának tűnő első kiadás, de a legtöbbet telefirkálta valami Will H. nevű nyomoronc."

"– Más családoknak vajon mi lehet a mottójuk? – elmélkedett Emma.
– Ismersz párat?
– A Lightwoodoké az, hogy „Jót akarunk”
– Nagyon vicces.
Julian a lányra pillantott.
– Nem, tényleg ez a mottójuk.
– Komolyan? És a Herondale családé? „Kifinomultak, de undokok”?
A fiú rántott egyet a vállán.
– „Ha nem tudod, mi a vezetékneved, valószínűleg Herondale lehet”.
Emma nevetésben tört ki.
– És a Carstairseké? – kérdezte, és megkocogtatta Cortanát. – „Van ám kardunk”? „Tompa szerszámok lúzereknek”?
– A Morgensternekét is sejtem – folytatta Julian. – „Kétség esetén robbants ki egy háborút”.
– Vagy mondjuk: „ Volt köztünk egyáltalán akár csak egy jó arc is, de most úgy komolyan”?"

"– Még egyszer, mi is a nephilimek mottója?
– “Por és árnyék vagyunk” – felelte Ty, fel sem pillantva a könyvéből.
– Akad köztünk nagyon jóképű por is – tette hozzá Jace éppen abban a pillanatban, amikor kivágódott az ajtó, és Clary dugta be rajta a fejét.
– Gyertek a könyvtárba! – szólt. – A csáp kezd oszlani.
– Megvadítasz a szexi szövegeddel – mondta Jace, és belebújt az edzőruha felsőjébe.
– Felnőttek! – húzta el a száját némi undorral Kit, és kivonult a teremből."