Köd és harag udvara

Spoiler-t tartalmazhat az előző részre nézve!!!
Tartalom:
"Én ​nem vagyok jó. Semmi vagyok, és a lelkem, halhatatlan lelkem el van átkozva… Mintha a tüdőm is cserbenhagyott volna, de próbáltam levegőt venni, hogy ki tudjam mondani, hogy nem. Nem.
Miután Feyre kiszabadította szerelmét, Tamlint a gonosz tündérkirálynő karmai közül, már halhatatlanként, tündérmágiája birtokában tér vissza a Tavasz udvarába. De nem feledheti sem a szörnyűségeket, melyek révén megmentette Tamlin népét, sem az alkut, amit Rhysanddel, az Éjszaka udvarának rettegett főurával kötött.
Egyre jobban bevonódik Rhys ügyeibe és fellángoló érzelmei hálójába, ám háború közeleg: egy minden eddiginél hatalmasabb gonosz erő fenyeget azzal, hogy mindent elpusztít, amiért Feyre valaha küzdött.
Szembe kell néznie a múltjával, elfogadnia különleges adottságait és döntenie kell a sorsáról.
Oda kell adnia a szívét, hogy meggyógyítsa a kettéhasadt világot."

Én és a könyv:
Az első rész nem volt rossz, így kíváncsi voltam a folytatásra.

Véleményem:
Sokáig tartott az elolvasása…
De ez a rész sokkal-sokkal jobban tetszett, mint az első.
(Plusz most nagyon kellett nekem egy ilyen jó romantikus-fantasy.)
Mondjuk ez valószínűleg leginkább Rhys érdeme. Ő ugyanis már az előző részben is megnyert magának. Nagyon vártam, hogy nagyobb szerepe legyen és kíváncsi voltam a történetére, múltjára.
Ebben a kötetben pedig egyenesen kedvenccé avattam.
Emberek, ezt a karaktert csak szeretni lehet. Kell nekem egy saját Rhys.
Imádom a személyiségét és a tettei mögötti szándékokat. Imádom, hogy csak az értheti őt igazán meg, aki ismeri. Imádom, hogy bármit képes feláldozni az érdekében amit szeret.
Illetve a főbizalmasait(új szereplők) is nagyon megszerettem.
Bár nem volt nehéz, hisz kifejezetten szimpatikus személyiségek. Mondjuk ketten közülük még elég nagy rejtélynek számítanak.
Annak kifejezetten örültem, hogy ebben a kötetben nagyobb szerep jutott a mellékszereplőknek is.

Sőt most leginkább Nesta-ra leszek kíváncsi, pedig őt az első részben nagyon utáltam. Szóval remélem, hogy a harmadik részben sok jelenete lesz. 

Ellenben Tamlin  utáltam.… Nekem már az első részben sem volt a szívem csücske. Valahogy nem tudott megnyerni magának. Már ott is basáskodónak éreztem és voltak olyan megnyilvánulásai, tettei amik nagyon nem nyerték el a tetszésemet. Ez után a kötet után már végképp elvágta magát. Igazából érthetőnek találtam az okokat egyes lépéseire nézve és bizonyos fokig még egyet is értettem…
De… Köszi, de inkább nem.
Meg aztán Feyre-hez inkább a másik főúr illik.
Sokkal inkább kiegészíti és egésszé teszi őt. Főleg most, hogy hősnőnk ennyit változott.
Feyre karakteréről szerintem az első részben sem lehetett azt mondani, hogy gyenge. Most pedig pláne nem. Viszont örültem, hogy küzd az érzéseivel, nem feledi könnyen azokat a dolgokat, amik vele történtek és szüksége van gyakorlásra is.
A befejezés pedig szíven ütött! Valahogy sejteni lehetett, de még így is...
Mit is mondhatnék még?
Kedvencem lett.
Ide a következő résszel!
(Ja, hogy az még meg sem jelent? Ahhhhh. Sírok!)

Ami nagyon tetszett:
Rhys

Ami nem tetszett:
...

Idézet:
"Rhysand a nyugalom álarcát öltötte magára.
– Hová rejtették?
– Mondj egy olyan titkot, Éjszaka lordja, amiről senki nem tud, és én is elmondom neked az enyém.
Már valami borzalmas igazságra készültem, de Rhys így szólt:
– A jobb lábam hasogat, ha esik az eső. A háborúban sérült meg, és azóta fáj.
A Csontfaragó elröhögte magát, én pedig döbbenten bámultam Rhysre.
– Mindig is te voltál a kedvencem."

"– Gyere csak, Feyre! Nem harapunk, kivéve, ha megkérsz rá minket.
Meglepődve elindultam.
– Ha jól tudom, Cassian, eddig még senki nem vette igénybe az ajánlatod. – jegyezte meg Rhys zsebre tett kézzel."

"– Egyszerre vagyok a vadászod és a tolvajod?
-Te vagy az én megmentőm, Feyre."