"A huszonkét éves Sydney élete maga a tökély: egyetemre jár, jó állása van, stabil kapcsolatban él egy remek sráccal, Hunterrel, és a legjobb barátnőjével, Torival közösen bérel lakást. De minden megváltozik, amikor rájön, hogy Hunter megcsalja, és egyik pillanatról a másikra el kell döntenie, hogyan tovább.
Sydney egyszer csak vonzódni kezd a titokzatos, jóképű szomszéd sráchoz, Ridge-hez. Nem tudja levenni róla a szemét, és valósággal megbabonázza a fiú szenvedélyes gitárjátéka esténként az erkélyen. Ridge sem közömbös iránta, és hamarosan ráébrednek, hogy több szempontból is szükségük van egymásra.
Az Egy nap talán egy szenvedélyes történet barátságról, megcsalásról és szerelemről, ami az első oldaltól kezdve beszippantja az olvasót Sydney izgalmakkal teli világába."
Régóta terveztem elolvasni egy Hoover könyvet, de nehezen tudtam csak rávenni magam. Plusz nehéz volt kiválasztani a sok közül azt az egyet, ami az első lesz.
Véleményem:
Wiiii, első Hoover regény elolvasása; pipa! :D
Ez a könyv kettős érzéseket hozott ki belőlem.
Egyszerre imádom és utálom is.Na, jó…Az utálom talán kicsit túlzás, de valami olyasmi. xD Nehezen írók róla véleményt, szóval senki se lepődjön meg, ha kissé értelmetlennek hangzok.
Alapból az ilyen regényeken a szemeimet forgatom és kiakadok. Hisz rettentő nyálas és hihetetlen és néha idegesítő, amiket tesznek benne a szereplők.
De az írónő tudta úgy tálalni, hogy bár csináltam a fentebb említett szemforgatást(igaz nem sokszor), de mégis megszerettem a sztorit.Kezdjük azzal, hogy az elején meglepődtem.
Nem tudom ki, hogy van vele… Talán én olvastam nagyon rég a tartalmat, vagy elsiklottam felette, de teljesen ledöbbentem Ridge esetén.
Számomra Ridge esete kissé abszurd volt.
Na, mindegy. Túl léptem rajta, cuki volt és egyebek.
A szerelmi háromszögekben meg csak az az egy bajom volt, hogy túl gyorsnak éreztem őket. Szerintem Syd túl hamar belehabarodott valaki másba. Mondjuk ki lehetett ezt magyarázni azzal, hogy akkor már nem is igazán szerette a másik srácot, de akkor is.
Igazából ezt leszámítva a szerelmi szál szépen volt felépítve.
Lehetett érzékelni a köztük lévő kémiát. A főszereplők annyira nagyon illettek egymáshoz és kiegészítették a másikat. Imádtam, ha poénkodtak vagy épp egy hosszú és nyálas monológot adtak elő, mivel valahogy tőlük még az is természetesen hatott.
Főhősnőnk karaktere egyébként aranyos volt és szerethető. Talán néhol kissé hisztis és lobbanékony. Mondjuk ez nem is gond, hisz legalább nem lett az a tipikus tökéletesség. Ridge pedig… Hát nem is tudom mit írjak róla. Szerettem, az tuti. Annyira édes és kedves volt, hogy azt elmondani nem lehet.A zene iránti szenvedélye pedig ragadós. Szeretem, ha így írják le az ilyesmit. Általában mindig panaszkodom arra, hogy nem bírom az ilyen részeket, mivel nem tudom átérezni és túl unalmasan tálalják. De ennél a regénynél konkrétan féltékeny vagyok a szereplőkre, hogy ők tudnak zenélni, én meg nem. xD
Végül még annyit mondanék, hogy kicsit többet olvastam volna a mellék szereplőkről is, mivel őket is nagyon megkedveltem. :)
Összességében örülök, hogy elolvastam ezt a regényt.
Ami nagyon tetszett:
Aranyos volt.
Ami nem tetszett:
Néhol kissé abszurd és túl cukormázas.
Idézet:
"A vágyat könnyen le lehet küzdeni, főleg, ha csak testi vonzalmon alapul. A szív ellen harcba szállni már sokkal nehezebb feladat."
"És ha most nem lehetsz velem,
én itt várok rád türelmesen.
Amíg eljössz,
eljössz egy éjszakán.
Egy nap talán.
Egy nap talán."
"Tartok tőle, hogy az érzelem az egyetlen dolog az életben, ami felett semmiféle hatalmunk nincs."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése