Ha ​magadba bolondítasz…

Tartalom:
"Egyetlen ​párbaj még becsületbeli ügy, na de három… Ez már gyilkossági kísérlettel is felér! Mivel a felvilágosult társaságot felháborítja az efféle felelőtlen viselkedés az ifjú nemesek körében, a régensherceg azt az utasítást adja Robert Whitworthnak, Tamdon grófja örökösének és Lord Dominic Wolfe-nak, vitájuknak úgy vessenek véget, hogy a két családot házasság révén egyesítik. Amelyik család nem hajlandó engedelmeskedni a parancsnak, az elveszíti a földjeit és a címét.

Whitworthnak tetszik az ötlet, hogy Brooke nevű leányát elküldje az ellensége távoli birtokára. Tudja jól, hogy a Farkas nem fogadja majd el menyasszonyául a lányt, ezért elveszíti a vagyonát és rangját. A Farkas azonban eltökélte, hogy elriasztja a Whitworth lányt. Mivel párbajjal már nem törhet a gyűlölt ellenfél életére, azzal is megelégedne, ha a férfi elveszíti a földjeit és a címét. Ám arra nem számított, hogy az ellenfele húga ennyire találékony és állhatatos lesz.

Brooke Whitworth régóta álmodozik az első londoni szezonjáról, mert olyan férjet akar találni, aki messzire viszi szeretetlen családjától. Ehelyett azonban a yorkshire-i lápvidékre küldik, hogy keljen egybe egy rejtélyes nemessel, akinek a családját átok sújtja, és aki háromszor is megkísérelte megölni a fivérét. Ám a szívében nincs helye a félelemnek – ez a férfi jelenti számára a szabadulást. Azért is magába fogja bolondítani!"

Én és a könyv: 
Megtetszett a tartalom és szeretem a történelmi-romantikus regényeket.

Véleményem:
Kellemes olvasmány volt. :D
Igazán elragadó és számomra szinte letehetetlen.
Imádtam a kibontakozó, édes kis szerelmi-szálat. El lehetett hinni, hogy a két főszereplő megkedvelte egymást, annak ellenére, hogy belekényszerültek a dologba és annak ellenére, hogy Dom mennyire nem szívlelte Brooke bátyját.

Egyszerűen bármennyire is nem akarták vonzották egymást és még az érdeklődési körük is túlontúl hasonló volt. :D
Tetszett még az is, hogy mindennek meg volt a maga oka és az összes emberkének meg volt a maga motiváltsága.
Dom eleinte a mogorva nemes szerepében tetszelgett, de már akkor is meg-meg villant a kedves, törődő és figyelmes oldala. Bár azért voltak olyan pillanatok, amikor igazán tiszteltem Brooke türelmét, amiért képes elviselni őt. xD
Bár a lány türelme bizonyára köszönhető volt a szörnyű családtagjainak is.
Tetszett az is, hogy Brooke nem egy buta libácska volt.
Egy kicsit modern volt, de valamilyen szinten mégis korhű. Szellemes volt és nyílt. Sokszor visszavágott ugyan – én pedig minden egyes apró vitát nagyon élveztem-, de valamennyi alázatosságot is mutatott. Illetve kicsit nyitottabb volt egyes dolgokban. :D
De az a legjobb, hogy az írónő tudott olyasmit is írni, amin megtudtam lepődni és még némi akciót is csempészett a lapok közé – így sosem untam el magam.

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében.

Ami nem tetszett:
...

Idézet:
"– Még mindig nem árultad el, hogy miért örülsz ennek a tervnek.
– Szívesen hozzámegyek, ha ez azt jelenti, hogy örökre megszabadulok a
családomtól. És egyvalami mellette szól: háromszor is megpróbálta megölni
a bátyámat. Már emiatt hajlok megkedvelni."

"Nők… Ízlések és pofonok. Vagy inkább szeszélyek."

"– Nem tarthat a házban igazi farkast.
– Szerintem nem farkas.
A férfi bosszúsan nézett rá.
– Ó, most bezzeg elhiszi, hogy kihaltak, amikor kétszer is megpróbált
meggyőzni az ellenkezőjéről?"

"– Már elvisel – sziszegte.
– Valóban? És ezt miből gondolja?
Brooke mosolyt erőltetett magára.
– Még nem tekerte ki a nyakam.
A férfi halkan felnevetett."