"Libby Garrett Owen-függő. A szuperokos lány szentül hiszi, hogy megütötte a főnyereményt a szívdöglesztő kosarassal, miközben a srác még csak mutatkozni sem hajlandó vele, nemhogy felvállalni közel egy éve tartó kapcsolatukat. Avery és a kockakommandó nem bírja tovább nézni, hogy imádni valóan őrült barátjuk lassan teljesen kifordul önmagából, ezért ráveszik, hogy csináljon végig egy tizenkét lépéses „Owen-elvonó”-t. A sikeres leszokáshoz Libbynek szüksége van egy pártatlan mentor segítségére is − itt lép a képbe Adam. A kőkemény, szexi srác elvileg tökéletes a feladatra, ha valaki elbír Libbyvel, az ő. Ja, hogy titokban évek óta szerelmes a lányba? Á, miért is bonyolítaná ez a dolgokat?!"
Én és a könyv:
Az első rész tetszett és kíváncsi voltam Libby sztorijára.Véleményem:
Nagyon kíváncsi voltam Libby sztorijára, hisz az első részben akkora arc volt a csaj, hogy mindig felvidultam, ha szerepelt.
Igazából nem volt ez rossz…
Csak valahogy mégsem ragadott meg annyira. Gyorsan haladtam vele, egy nap alatt ki is végzetem.
Szép a mondandója is. Úgy gondolom, hogy ezt a könyvet simán oda adnám egy tizenéves kezébe, hogy tessék elolvasni.
Egyáltalán nem kell megváltozni a másik kedvéért és nem kell elviselni a baromságait csak azért, mert úgy hisszük úgyse lesz jobb… Úgy vagyunk jók, ahogy mi jónak látjuk és, ha ez valakinek nem tetszik, akkor elmehet a pi*ába. :D
Szóval éppen ezért Owen-ben hatalmasat csalódtam, pedig én az első részben őt is bírtam. Talán kicsit szükségtelenül is túl volt szemétkedve a karaktere. xD
(Mondjuk az én nézőpontom szerint az egész könyv, kissé szükségtelenül túl volt dramatizálva.)
Talán túlzottan is. Lehet, hogy éppen ezért nem tudott annyira levenni a lábamról. De nem baj, könyvekben elnézzük. :D
Libby meg… Valóban kissé kifordult önmagából. Eléggé idegesítő, önző és hisztis tudott lenni. Ráadásul a nagy intelligenciája sem nagyon mutatkozott meg. De hát ez volt a lényeg.
Nekem az első rész jobban tetszett. Könnyedebb, viccesebb, kevésbé tanulságos. :D
Jó volt elolvasni, de nem hagyott bennem mély nyomot.
Ami nagyon tetszett:
A sztori tanulsága.
Ami nem tetszett:
Szerintem túl van dramatizálva és kevés az igazán jó poén.
Idézet:
"– Amikor legközelebb tükörbe nézel, vedd észre, hogy a hatalmas, mogyoróbarna szemed elbűvölő."
"– Ne gúnyolódj az unikornis erején, Adam, az súlyos vétség.
– Eszembe nem jutna! Tisztában vagyok azzal, milyen komoly dolog az unikornisok varázslata."
"– (…) Csak azt szeretném, ha belátnád, mennyivel szebb vagy úgy, ahogy a jóisten megteremtett. Különösen akkor, ha önmagadat adod. Az vagy, aki vagy. Fogadd el! (…) Szeretned kell önmagadat, ha azt akarod, hogy mások is szeressenek."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése