Végtelen lovag

Tartalom:
"Néhány évszázadonként eljön az idő, amikor a tarot kártya lapjai életre kelnek, hogy megküzdjenek egymással, életre-halálra.

– Minden játékban végzett velem?
– Nem mindben. De a Lótusz Hölgye akkor is meghalt.
– Vagyis mások öltek meg… Nyertem már játékot? – Azt kívántam, bárcsak ne tudnám meg. – Hányszor?
Matthew habozott.
– Többet, mint bárki más előtte. Vagy azóta.
Akkor gyilkosságban rekordtartó vagyok. Nem csoda, ha Selena annyira aggódik, amikor új Arkánumokkal találkozunk. Mindenkinek rám fáj a foga.
– Ki kapott el?
Matthew a kezét nézte. Téma lezárva.
– Akkor azt áruld el legalább, hogy a Halál hányszor kapott el!
– Ez a Halál? Az utolsó három játékban kétszer. – Matthew barna szeme elkomorodott, amikor hozzátette: – Gyakorlat teszi a mestert.

Tegyél fel mindent egy lapra!"

Én és a könyv:
Az elsők között rendeltem meg. Elit sorszám: 37. ^^

"A Halál az Életet akarja. 

Közelség, csábítás, szabadság."

Véleményem: 
Fhúúúú, szinte hihetetlen, hogy végre elolvashattam.
Olyan sokat kellett rá várni. Pedig én megjelenések szempontjából kifejezetten türelmes ember vagyok. xD
Először ejtek pár szót a borítóról: Önmagában nem rossz, főleg a háttér tetszik. De rá kellette jönnöm, hogy a másik mellé rakva nem igazán tetszik. Valahogy nem illenek össze - legalábbis számomra. Hát igen... Hiányzik az eredeti borító, de tisztában vagyok vele, hogy azt miért nem lehetett a könyvre tenni. De azért fáj érte a szívem.

Akkor most következhet a lényeg, azaz a sztori:
Ez a rész is nagyon tetszett. Pedig tartottam tőle, hogy az elmúlt pár év alatt annyit változott az ízlésem, hogy nem fog lekötni, vagy egyszerűen romlik a színvonal, esetleg Evie átmegy hisztis picsába.
Szerencsére ilyesmiről szó sem volt. (Bár az tény, hogy Evie viselkedése néha fura volt. De ennek is megvan a maga oka. xD)
De azért azt hozzá kell tennem, hogy az első rész valamivel jobban tetszett.
Egyébként a lapok pörögtek és szinte le se tudtam tenni. Egyszerűen tudni szerettem volna, hogy mi a vár az újabb és újabb oldalakon.
Szerencsére bőven volt pörgős esemény(hűűűű, de még mennyi). Hőseinkre mindenhol csupa veszély leselkedett. Üldözik őket, jönnek a zsákosok(zombik) és még a kannibálokkal is meg kell küzdeniük. Arról nem is beszélve, hogy a többi Arkánum is lesben áll.
Mindezek mellett pedig a saját konfliktusaikat is meg kell
oldaniuk, ami nem könnyű feladat.
Olyan esemény is akadt, ami érdekes volt vagy épp kicsit elgondolkodtató.
Örültem, hogy több mindent megtudhattam a kártyákról és egyesek indítékairól.
Megint az a helyzet, hogy semmi sem fekete vagy fehér. :P
Én már az előző kötetben is nagyon kíváncsi voltam a Halál-ra és hát nem csalódtam benne. Bírom őt, nagyon is. Mindig is gyengéim voltak a hozzá hasonló sötét figurák. (És basszus, még magyarul is tud. xDDDD)

Voltak pillanatok, amikor konkrétan úgy éreztem, hogy őt jobban kedvelem, mint Jack-et.
De az utolsó megnyilvánulása kicsit rontott az összképen. De, ha nagyon-nagyon az ő nézőpontjából nézem a dolgokat, akkor meg érthető.
Amúgy ezen a köteten eléggé meglátszik - legalábbis szerintem -, hogy Cole erotikus regényeket szokott írni. Mivel néha elkalandozott a fantáziája. :P (Amit mondjuk én nem bánok. xD)
A vége pedig: Óh, hogy az a…. Már megint mi ez a befejezés? xD
Mondjuk vannak ötleteim, hogy hogyan fog folytatódni.

Összességében: Jó volt és remélem a következő rész hamarabb jön.

Ami nagyon tetszett: 
Úgy összességében.

Ami nem tetszett: 
...

Idézet:
"A zombik a kisebbik rossz.Nekik legalább nincs agyuk."

"Hogy gyűlölhet és vágyakozhat egyszerre?"

"Lassan megtört a jég, ahogy társalogtunk. Megkérdeztem tőle, melyik nyelvet tanulta meg a legnehezebben. Az arabot vagy a magyart? És hogy nézett-e tévét? Kiderült, hogy csak végső esetben fanyalodott rá."

"– Rengeteg könyv közül választhatnál, de te a személyes könyvtáramból akarsz. Tudod te, milyen értékesek ezek a könyvek? Hogy milyen sok gondoskodást igényel, hogy megőrizzem eredeti formájukat?
Ránéztem. – Mert első kiadások.
– Mert az enyéim. Vagyonokat költöttem arra, hogy megőrizzem őket a különféle otthonaimban és az utazásaim során. Háborúk és katasztrófák közepette óvtam őket.
Összehúztam a szemöldököm. – Úgy beszélsz róluk, mint a gyerekeidről.
Felemelte a poharát. – Valóban ők a legközelebbi barátaim."