Cinder és Ella

Tartalom:
"Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés…
Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képes a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?"

Én és a könyv: 
Kíváncsi voltam miért szereti ennyien.

Véleményem:
Oké, oké és oké.
Most már mindent értek.
Pedig én aztán szkeptikus voltam. xD
Ezért is húztam ilyen sokáig az elolvasását. Nem rég olvastam az Sz, mint szüzet és nem voltam elragadtatva. Szóval nehezen vettem rá magamat az olvasásra. De aztán megtörtént az áttörés és el voltam olvadva.
Nem is tudom mit írjak… Ez egyszerűen úgy volt jó, ahogy volt.
Volt humora, volt mélyebb mondandója, a mellékszereplők sem voltak hanyagolva és a mindenki kedvelhető volt. (Mondjuk voltak olyanok, akik eleinte nem voltak azok.)
Cinder és Ella szerelme imádnivalóan édes és bájos volt.
Ráadásul kiállták azt a sok megpróbáltatást is. Plusz nincs túlkomplikálva, nincs túl sok huzavona stb.
Meg aztán ez az a tipikus történet, ahol tudod, hogy úgyis happy end lesz – mert annak kell lenni, mert muszáj, hogy az legyen – de azért mégis annyira izgulsz, hogy egyszerűen nem bírod letenni a könyvet.
Örülök, hogy elolvastam.
Egy aranyos, mesés sztorit kaptam, amit mostantól bátran ajánlok bárkinek. :)

Ami nagyon tetszett: 
Vicces, aranyos.

Ami nem tetszett:
...

Idézet:
"A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek."

"– Hogy telt a heted, Ella? Beszámolhatsz valami előrehaladásról? 

(…) 

– Végre sikerült megnéznem az összes kimaradt epizódot az Egyszer volt, hol nem volt sorozatból. – Ennél nagyobb előrehaladásról nem tudtam beszámolni."

"– Atyaég, milyen jó nevetni! Tényleg pocsék napom volt. Kösz, hogy rávettél a telefonálásra. Alig bírom elhinni, hogy végre beszélgetünk. Mindig kíváncsi voltam, milyen lehet a hangod. 

– Én is. Egyszer a Google-on meg is néztem egy videót a bostoniak akcentusáról.

Megint nevettem. 

– Ne már! Nem hiszem. 

– De, komolyan. És nem okoztál csalódást. Mondd megint, hogy „autó”! 

– Majom! – Azután csak beadtam a derekam: – Autó. 

„Ótó” lett belőle, Cinder meg nevetett. 

– Imádom! – közölte."